
– Aratni csak akkor tudunk, ha vetünk is – kezdte Erzsike, miközben a dunsztból előkerülő sárgaparadicsom-lével kínál. Mi saját zöldségeink magvait használjuk újra. Most is kint szárad a többféle paradicsom és paprika magja. Viszonylag kis területen sok minden megterem: a gyümölcsfák mellett zöldbab, borsó, burgonya, hagyma, sárgadinnye, többfajta paradicsom, almapaprika erős paprika – sorolta bőszen. – Emellett a természet ajándéka, mint a bodza is, finom élelmet ad, amennyiben okosan használjuk fel. Mindent nem rakhatunk üvegbe vagy fagyasztóba. A fagyasztónak egyébként sem vagyok híve. Talán csak a tök nem veszt az ízéből a fagyasztás során. A zöldbabot kis főzés után sós, citromleves forró vízzel öntöm fel, és mehet a száraz dunsztba. A hagymát és a burgonyát a kamra hátsó részében ládában tároljuk. Sokszor eszembe jut, hogy vissza kéne térni a régi módszerhez. Gyermekkoromban nagymamámék ástak egy vermet, megtöltötték szalmával, a közepébe egy csomag kórót tettek levegőztetőcsőnek, majd a krumplit elföldelték. A sárgarépát, zellert, petrezselyemgyökeret le lehet ereszteni a kút melletti aknába, hiszen a föld alatt nyolcvan centiméterrel már nem fagy. Szárítással is remekül lehet tárolni, például az előbb említett zöldségekből ételízesítőt lehet készíteni. Csak apróra kell reszelni a zöldségeket, megszárítani, és egy jól záródó üvegbe tölteni az aprólékot. A gyümölcsöket dzsemnek, gyümölcslének, befőttnek főzzük be, a maradék pedig mehet a cefrébe, így egy kis itallal is elláthatjuk a családot. A paradicsomból levet, szószt, pürét készíthetünk, lecsóalapot főzhetünk, és szintén száríthatjuk. A káposztából csalamádé lesz, és ami csak ínyünkre van, abból savanyúság lehet – sorolta a módszereket Csordás Józsefné.
Amint elkészülünk, már le is hullnak a fákról a levelek, és élvezhetjük munkánk gyümölcsét. De aki minigazdálkodásra adta a fejét, már soha többé nem fog hosszú időre hátra dőlni: a téli időszakban máris tervezgethetjük a következő évi vetésforgónkat, töprenghetünk a növénytársításokon és azon, hogy kis bio-ökogazdaságunkat hogyan fejlesszük tovább. Hiszen ha valaki belekóstolt a saját kertjének ízébe, az soha többé nem kívánja meg a primőr árut.




























