Sós Imre (civil referens):
– Adóm egy százalékát logikusan gondolkodva a Zerge Ifjúsági Túrasport Közhasznú Egyesületnek ajánlom fel, mivel én vagyok az elnöke. Nem nagy összegről van szó, de reméljük, hogy más támogatásával összejön egy olyan jelképes összeg, amivel jobban tudunk boldogulni. Az, hogy hogyan ösztönözzük az embereket, hogy ne vesszen kárba a két százalékuk, az nehéz kérdés. Nincs még meg a háttere, nincs meg az a civil összefogás, amely ehhez szükséges lenne. Civil referensként is keresem a lehetőségét, hogy a gyulai civil szervezetek több adóforinthoz jussanak. Egymás reklámozására és az ügy népszerűsítésére lenne szükség. Előbb vagy utóbb kitalálunk valamit, ami csábítóvá teszi az egy százalék felajánlását. Tudjuk, hogy nem nagy pénz, de kicsiből lesz sok elven működik. Remélem, Gyulán is összegyűlnek az egy százalékok.
Lakatos András (hivatali segéd):
– Én idén nem adtam oda senkinek az adóm egy százalékát. A korábbi években odafigyeltem rá, akkor a gyermekkórháznak adtam. Személyes érintettségem okán, mivel két lányom is volt bent a kórházban, megtudtam a számlaszámukat. Mindig nemes célra ajánlottam fel, most ez valahogy elmaradt, mert nem keresgéltem számlaszámok után. A televízióban ugyan a reklámokból lehetne szemezgetni, de az ember már úgy van vele, hogy amint megszakítja a műsort a reklám, már lapozunk is tovább. Az emberek lusták, és ha nincs közvetlen okuk megtenni valamit, akkor az előbb-utóbb elmarad. Tehát nem a tévében kéne hirdetni magukat az alapítványoknak, hanem például egy közösségi rendezvényen vagy egyéb szabadtéri programon. Az jobban megragadja az embereket.
