Forrás: Almásy-kastély Facebook-oldala
Azokra a honvédtisztekre emlékeztek hétvégén a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont közösségi oldalán, akik 1849. augusztus 23-án az akkor Wenckheim-tulajdonban lévő kastélyban váltak meg oldalfegyvereiktől.
Emlékeztettek: a magyar fősereg 1849. augusztus 13-ai fegyverletétele után a hadifoglyokat Sarkadra vezényelték, majd a kolerajárvány miatt átirányították őket Gyulára. Megközelítőleg 1400 honvédtiszt kapott szállást a városban, közöttük a tizenhárom aradi vértanú közül tíz: Aulich Lajos, Damjanich János, Kiss Ernő, Knezich Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác. Ugyancsak itt tartották fogva Podmaniczky Frigyest, Gáspár Andrást és Lenkey Jánost (akit joggal nevezhetnek a 14. vértanúnak).
„A foglyokkal az orosz tisztek tisztelettel bántak, a tisztújítást és a szökés elnézését is elősegítették. Amikor a Montenuovo vezette osztrák sereg megérkezett, követelték a magyarok átadását. Az oroszok ragaszkodtak hozzá, hogy ők fegyverezzék le a honvédeket – megőrizve azok méltóságát. Rüdiger orosz parancsnok segédtisztje azonban nem volt hajlandó részt venni a gyalázatban, így a feladat egy osztrák tisztre hárult. A magyar tisztek emelt fővel távoztak: az udvarról az ablakon át hajították be szablyáikat, nem egy sérülést okozva az osztrák tisztnek. Másnap elindult a gyászos menet Mácsán át Aradra, a magyar Golgotára...” – idézték fel.
A posztban azt is felelevenítették, hogy a fegyverletétel 80. évfordulóján az Almásy család emléktáblát helyezett el a cselédszárny pincéjének bejáratánál, ahol a hagyomány szerint Knezich Károly eltörte a szablyáját egy hordószállító szekér alatt, hogy ne használható állapotban adja azt át. A tábla szövegét Almásy Denise fogalmazta meg: „Itt éltek át nagy lelkek, / Egykor egy nagy tusát, / Hol Knezic tiszti kardját, / Csak törve adta át.”
