Sztárai Mihálynak, a magyar reformáció kiemelkedő alakjának emlékét márványtábla őrzi a gyulai vár kápolnájának falán. A „kőbe vésett” emlékezet a jeles reformátor szellemiségén, munkásságán túl Gyula városában töltött napjait is vigyázza, hiszen Sztárai Mihály 1563-ban a vár prédikátora volt. A Gyulai Protestáns Kör a reformáció emlékhónapja alkalmából avatta fel az emléktáblát, mintegy másfél százan gyűltek össze, hogy tanúi lehessenek e kivételes, ünnepi pillanatnak.
Megtelt a várudvar s még a függőfolyosón is gyermekek kuporogtak. Talán éppúgy, mint öt évszázaddal korábban, mikor a szép hangú, tudós lelkész prédikációját hallgatták a hajdani gyulaiak. Az emléktáblán – melynek elkészültét a Gyulai Protestáns Kör teljes egészében közadakozásból és saját erőből finanszírozta – egy hangszer, a korabeli hegedű képe látható.
– Sztárai Mihályról arckép, címer nem maradt ránk, így e hozzá kötődő tárgy idézi meg számunkra alakját – mondta el az avatóünnepségen Kósa Ferenc, a gyulai Protestáns Kör titkára. Az ünnepségen dr. Pocsay Gábor, a kör elnöke leplezte le a vár kápolnájának falán elhelyezett táblát, dr. Erdmann Gyula alpolgármester avatóbeszédét követően, Sztárai zsoltárszerzeményeinek előadásával pedig a Magvető Református Általános Iskola énekkara és hangszeres zenészei közreműködtek, László Olga és Téglás Ferenc vezetésével. A meghitt perceket a gyulai református, evangélikus és a baptista gyülekezet lelkipásztorainak hálaadása zárta.
Az emlékezés az avatóünnepséget követően neves előadók közreműködésével a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban folytatódott. A szép számú hallgatóságot Krasznahorkai Géza, az intézmény vezetője köszöntötte, az emlékezés kapcsán kiemelve, hogy Sztárai Mihálynak s más jeles reformátoroknak nem csupán egyházszervező tevékenysége óriási, hanem lényegében ők indították el, teremtették meg a magyar nyelvű irodalmat is. Sztárainak köszönhetjük irodalmunk első drámáját, s a hitvitázó drámák mellett a reformáció időszakában természetesen magyar nyelvű zsoltárok, énekek születtek. A kezdeti fordítások után rövidesen megjelentek az önálló művek, az ének dallama, ritmusa pedig egyben a költészet játékát is jelentette.
– A reformációt hitújításnak szoktuk nevezni, ám a szó talán nem egészen pontos, mert tartalmában nem az újítás felé irányult, hanem egy réginek, az evangéliumi kornak, magának az evangéliumnak a felelevenítésére. Vagyis visszatalálást jelentett – kezdte előadását dr. Kósa László, az ELTE egyetemi tanára. A kereszténység kétezer esztendeje alatt újabb és újabb reformok, hitújítások jelentek meg, amit a mindenkori fennálló egyházi szervezet vagy integrált, vagy elutasított. Ilyen volt például Szent Ferenc szerzetesi mozgalma, amely befogadásra talált.
A reformátorok nem akartak új egyházakat teremteni, sok évtizeddel az indulás után azonban mégis új egyházak szerveződtek tanításaik nyomán. Nem egy vallástalan, kiábrándult kor volt, melyben a reformáció gyökeret vert, hanem egy mélyen vallásos, kereső társadalomban indult meg a folyamat, az európai kultúrának, szellemi életnek válságos időszakában. Az ilyen változások szükségszerű velejárói a viták, a hitviták, melyekből Magyarországon jóval kevesebb volt, mint Európa más országaiban. A képrombolások, a tényleges összeütközések száma is alacsonyabb volt nálunk, s a vallásháborúk is mérsékeltebb formában jelentek meg. – A magyarországi reformációnak voltak sajátos, különleges vonásai – emelte ki dr. Kósa László. – Európával szemben nem királyi, főúri udvarokból vagy egyetemekből sugárzott ki, hanem olyan mezővárosok voltak a központjai, mint a korabeli Gyula. Településünk az egyik leggazdagabb, legnépesebb mezőváros volt a 16. század derekán, és végvári katonaság is erősítette. A magyarországi reformációnak e két fontos befogadó tényezője megvolt Gyulán, sőt a harmadik, a támogatók sem hiányoztak. A földesúri patrónusok közül Mágócsy Gáspár tett a legtöbbet a protestantizmusért. A kor, máig a magyar művelődés- és irodalomtörténetben számon tartott neves szereplője ezért élt, tanult vagy lelkészkedett a városban hosszabb-rövidebb ideig. Prédikált Gyulán Ozorai Imre reformátor, az egyik első hitvitázó irat szerzője, Gálszécsi István, aki az első magyar nyelvű hangjegyes könyvet kiadta. A városi iskola számos diákja került nyugat-európai egyetemekre, többen irodalmi vagy tudományos alkotásaikkal tűntek ki. Legnevesebb köztük Szegedi Kis István, aki Gyulán tanult, felnőttként visszatérve pedig az iskola rektora lett. – 1566-ban elesett a vár, s ezzel véget ért Gyula művelődéstörténetének mindmáig legjelesebb, legnevezetesebb szakasza. Melyben, mintegy negyedszázad alatt, az egész Európát átjáró nagy szellemi áramlatnak országos központja volt a város – zárta gondolatait dr. Kósa László.
– A reformáció egyik legnagyobb vívmánya a népnyelvi istentisztelet, és benne a népnyelvi éneklés. A magyar gyülekezeti énekköltészet felvirágzott, s mindenki mindenhol énekelt – mondta el Hubert Gabriella irodalomtörténész, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa előadásában, mely összefoglalta, milyen szerepet játszott a zene és az éneklés a reformáció időszakában, külön hangsúlyozván Sztárai Mihály költészetét. Az „énekvirágzást” mi sem bizonyítja jobban, mint a számtalan regula, mely igyekezett a megfelelő keretek közé terelgetni: több figyelmet követelve például a hallás után tanult énekek együttes előadáskor „nem rángatván imide-amoda, mert így az egész gyülekezet megháborodik”. Sztárai Mihály énekelt, zenélt, térített, megigézve az embereket, akik seregestül érkeztek prédikációira. Már kortársai is tudós embernek, nagy teológusnak tartották, tudása, éles elméje költészetében is megmutatkozik. Nemcsak verset írt egy-egy bibliai történetből, hanem egyben értelmezte is azt. Zsoltárparafrázisainak többségében, melyek öt évszázada élnek az emberek ajkán, a magyarokat bűneiért, hitetlenségéért a törökkel büntető Isten alakja rajzolódik ki, a bűnbánat mellett az Istennel való perlekedés hangja is ott van műveiben. Akár az öröm és a dicséret is, erőteljes líraisággal.
Fél évezred elteltével ma már kevés épület adhat tanúbizonyságot Sztárai Mihálynak vagy más jeles reformátor kortársának működéséről. A gyulai vár s kápolnájának falán az emléktábla ezért is kivételes. Ám Közép-Európa egyetlen sík vidéki, gótikus, épen maradt téglavárának páratlanságát tovább erősítették a legújabb kutatások eredményei, melyeket dr. Havassy Péter, a Corvin János Múzeum igazgatója osztott meg a hallgatósággal. A Kárpát-medence legszebb Zsigmond-kori belső térszerkezete stílusában az építtető Maróthy János macsói bán itáliai kapcsolatainak nyomát őrzi. A végvár történelemben elfoglalt helye pedig, egészen a 16. századig, különösen előkelő, főúri birtokosait, mint Corvin János vagy Brandenburgi György, európai uralkodóházakhoz kötik rokoni kapcsolatok. Az aragón királyi háztól a Jagellókon, a Báthori családon át egészen a román és az német királyi család ma is élő leszármazottaihoz vezet vérvonal.
Az esten Turbucz Mária a 23. zsoltár parafrázisát szavalta el, a Gyulai Protestáns Kórus Perlaki Attila vezényletével pedig Sztárai zsoltárfeldolgozásait adta elő, s a közös énekléssel kiegészülve igazán bensőségessé tette az emlékezést.
