A Biblia a magyar képzőművészetben című sorozat idei első alkalmán Csontváry Kosztka Tivadar Fohászkodó üdvözítő című festményét mutatta be dr. Reisinger János irodalomtörténész, bibliakutató a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi-olvasótermében. Ahogy a sorozat eddigi előadásain is tapasztalhattuk, ezúttal is sokan voltak kíváncsiak az Oltalom Alapítvány alapítójának műelemzésére, aki már az elején tisztázta, hallgassák meg, de nem kell elfogadni magyarázatát.
Csontváry Kosztka Tivadar 1903-ben tett látogatást a Szentföldön, akkor festett bibliai témájú képeket, az első ilyen alkotása a Fohászkodó üdvözítő. Dr. Reisinger János a jelenlévőknek elmondta, a festő azzal a céllal alkotta meg, hogy meglássuk, miért is jött el Jézus Krisztus erre a világra. Az irodalomtörténész néhány kérdéssel indította el műelemzését, amely válaszok összessége adja meg Jézus földi küldetésének célját.
Az egyik kérdés, hogy kerül Mózes a Tízparancsolat két kőtáblájával a kép bal oldalára. Sokakkal egyetemben Csontváry sem osztotta azt a véleményt, hogy az Ószövetség a zsidóké, éppen ellenkezőleg, közvetlen összefüggésben van az Újszövetséggel, amelyben Jézus betölteni jött el a törvényeket.
Csontváry Jézus-ábrázolása a másik támpont. A Megváltó a képen fehér ruhába, vörös palástba és kék zsinórba öltözve, megnyúlt kézzel, kérlelő arckifejezéssel nyúl az ég felé, és szól az emberekhez, a jobb sarokban lévő méltatlankodó tömeghez. Bár Jézusnak valójában egyetlen varratlan köntöse volt, a képen a színek jelképek. A vörös lelkesedést, szeretetet és a fehér tisztaságot, igazságosságot a kék békesség köti össze, ugyanis csak akkor élhetünk békés, harmonikus életet, ha törekszik az ember a két dolog egyidejű megvalósulásához – mondta előadásában dr. Reisinger János. Akiket szeretünk, igazságosan bánjunk vele, ne elfogultan, mások igazságába pedig szeretetet vegyítsünk. A kérlelő Jézus így szól a jobb alsó sarokban lévő tömegekhez, akiket az élvezetnek, a testnek élő világi ember, ateista jelképének titulálja a bibliakutató.
Egy másik kérdés, hogy kit jelképez a kép jobb felső részén a keresztény templomnak tűnő épület és bálványoszlopok előtt gyülekező népség. Az architektúra ablakából egy fehér galamb repül tova. A hatalmi kereszténység összevegyül a pogány vallásokkal, a politikával. Míg a lentiek bolondnak tartják Krisztust, a fenti szinkretista, talmihitű templombajárók pedig az emberi szokásrendszereket követik.
Azonban dr. Reisinger János kulcskérdésű, legnagyobb dilemmája Jézus mögött a két feketeruhás alak, akik gyászolnak egy sírkövön, amely mögött egy magas cédrus nő az égbe. A Bibliában, a Jelenések könyvében a két gyászruhába öltözött tanúbizonyságként két olajfáról beszél, az Isten által adott két tiszta forrásról, az Ó- és az Újszövetségről, amelyek sokáig betiltott könyvek voltak. E két gyászoló a sírkövön a Megváltó áldozatát jelképezi, amely új életet ad, amely az égbe megy, akár a legnehezebb körülmények között meggyökerező és sudárrá növő cédrus, vagyis a Krisztus-követő ember – tárta a jelenlévők elé magyarázatát dr. Reisinger János.
A halála után méltóképpen elismert Csontváry Kosztka Tivadar szóbanforgó festménye nyilván nem volt jelen az előadáson (Pécsett található a Csontváry-múzeumban), de az eredeti vászonra reprodukált piktúrája igen, amelyet végül mindenki kezébe vehetett és megszemlélhetett.
