Dr. Németh Csaba „Erkel Ferenc emlékezete Gyulán” című előadása nyitotta meg a Magyar Emlékekért a Világban Közhasznú Egyesület Erkel-emlékek nyomában című kiállítását, melynek a Mogyoróssy János Városi Könyvtár előadóterme adott helyet. A Himnusz megzenésítőjének életútját és a hozzá köthető helyszíneket bemutató tárlat egyben a könyvtárban működő, és ezentúl a zeneszerző nevét viselő zenei klub első rendezvénye volt.
A gyulai bibliotéka igazgatója, Dézsi János köszöntőjében elmondta, a budapesti székhelyű közhasznú egyesület jelentős magyar személyiségek népszerűsítését tűzte ki célul, és számos olyan kiállítási anyagot összeállított már, amelyet az ország több pontján is bemutattak.
Dézsi Jánostól megtudtuk: terveik között szerepel, hogy a mától Erkel Ferenc nevét viselő zenei klub segítségével időről időre zenei témájú programokat tartsanak a könyvtárban. Az igazgató hozzátette: szeretnék, ha a klub taglétszáma tovább bővülne, és egyre többen használnák a könyvtár zenei anyagát.
Dr. Németh Csaba történész elsősorban Erkel Ferenc életútjának Gyulához kötődő eseményeit ismertette előadásában. Beszédében kitért a zeneszerző gyerekkorára, hazalátogatásainak programjaira, valamint a halála utáni történésekre is.
Az Erkel-kutató élvezetes előadásból kiderült, a művész már Pozsonyban töltött évei alatt is hazalátogatott Gyulára nyaranta, a hazautazás azonban a kor közlekedési viszonyai miatt nem volt egyszerű feladat. Erkel hajóval jutott el Pestig, ahol keresnie kellett egy olyan parasztszekeret, ami az Alföldre indult. Később, az 1860-as évek közepén már vasúttal is eljuthatott szülővárosába.
Az első ismert időpont, amikor Pestről Gyulára látogatott, 1839 szeptembere volt. Ekkor mutatta be feleségét, Adler Adélt a tágabb családnak, és ekkor adta első hivatalos gyulai koncertjét, melynek bevételét az akkor épülő gyulai kórház javára ajánlotta fel. Erkel legemlékezetesebb útja valószínűleg az az alkalom lehetett, amikor szülővárosából Pest felé tartva a Kondorosi csárdában szállt meg. Az ott mulató betyárok ugyanis az éj leple alatt ki akarták rabolni, ám amikor észrevették, hogy zongorával utazik a szekéren, megkérték, hogy játsszon nekik valamit. A legenda szerint a művész egész este húzta a talpalávalót, amiért hálából néhány hordó bort kapott ajándékba a haramiáktól. A történész egyebek mellett azt is elmesélte, hogy a zeneszerző nem szeretett a nagy nyilvánosság előtt megszólalni, és hogy nagyon szívós természete volt, ritkán gyötörte betegség.
Gyula városa Erkel Ferencet még életében, 50 éves karnagyi jubileumát követően díszpolgárává választotta, halála évében pedig emléktáblával jelölte meg szülőházát. Mellszobra 1896-ban készült el, ez alkalomból ajánlotta fel a múzeumnak testvére, Erkel Rezső azt a két ezüstkelyhet, ami ma is látható az Erkel Ferenc Emlékházban.
Dézsi János a tárlat kapcsán zárszóként kifejtette: ugyan az Erkel-bicentenárium évében országosan nem olyan módon emlékeztek meg a Himnusz zeneszerzőjéről, ahogyan azt sokan illőnek találták volna, mégis örömre adhat okot, hogy vannak olyanok, akik fontosnak tartják, hogy emlékét ápolják.
