Szentmisével, filmvetítéssel és koszorúzással emlékezett meg a Gyulai Német Nemzetiségi Önkormányzat azokról a gyulai polgárokról, akiket 68 évvel ezelőtt, 1945. január 10-én hurcoltak el málenkij robotra a Szovjetunióba. Az ünnepi megemlékezés a Szent József-templomban kezdődött, majd a Német Klubban gyűltek össze a túlélők és a deportáltak leszármazottai.
Az Apor Vilmos téri német közösségi házban a német nemzetiségi önkormányzat elnöke, Mittag Mónika köszöntötte a jelenlévőket, majd Gajda Róbert országgyűlési képviselő, valamint dr. Görgényi Ernő polgármester osztotta meg gondolatait a megemlékezőkkel.
A képviselő beszédében elmondta, a nemzetiségi önkormányzat által szervezett rendezvénynek az emlékezés és az emlékeztetés a legfontosabb célja. A megaláztatást és az igazságtalanságot jóvátenni nem lehet, az utókornak azonban kötelessége, hogy megemlékezzen az eseményekről, és felhívja a felnövekvő generáció figyelmét az 1945-ben történtekre.
A városvezető kifejtette: a mai nemzedék számára szinte felfoghatatlan az a tragédia, ami 1945. január 10-én történt, mely az emberi gonoszság és ostobaság mintatörténete lehet. Kollektív bűnösnek nyilvánítottak egy olyan csoportot, amelynek semmi köze nem volt azokhoz a bűnökhöz, amelyek miatt megbüntették.
Dr. Görgényi Ernő beszédében hangsúlyozta, óriási jelentőséggel bír miden megemlékezés vagy kötet, hiszen megismerteti a jövő generációját a történtekkel, az elhurcoltak szenvedéseivel.
A megemlékezésen Mittag Mónika és a város polgármestere virággal köszöntötte a jelen lévő túlélőket, majd Kempf Márta énekét követően az egybegyűltek azokból az interjúkból láthattak részleteket, amelyeket Nagy Mária, a nemzetiségi önkormányzat képviselője, valamint Kovácsné Murvai Zsuzsanna, a K. Schriffert Hagyományőrző Kör elnöke készített a még élő deportáltakkal.
Nagy Mária filmvetítéshez kapcsolódó előadásából kiderült: a rendelkezésre álló források alapján kijelenthető, a deportáltak közül 64 gyulai német nem térhetett haza, a hazatértek közül pedig számosan szenvedtek életre szóló testi és lelki károsodást. Hozzátette: a sebeket csak jó szóval, tisztes emlékezéssel, az igazság feltárásával lehet némileg gyógyítani.
A Német Klubban tartott megemlékezés után az egybegyűltek a Szent István úton található egykori Huszár laktanyához vonultak, ahol dr. Kovács József országgyűlési képviselő mondott beszédet. A honatya kiemelte: a málenkij robot szót, mely magyarul kis munkát jelent, 1944–45-ben hallották először a gyulaiak, s akinek része volt benne, sohasem tudja elfelejteni, a korábban sose hallott orosz szavak közel 70 év múltán se süllyedtek el az emlékezés mély kútjában.
– Egy kis munkára kell elmenni – mondták 1944 decemberében mindazoknak, akik Békés megye városaiban és községeiben a német eredetű közösségekhez tartoztak, vagy csak egyszerűen németes hangzású nevet viseltek. Volt, ahol utcai plakátokon tették közzé a felhívást, hogy a 18 és 45 év közötti német nevű férfiak és a 18 és 30 közötti nők hol és mikor, mekkora csomaggal kötelesek megjelenni. Gyulán itt, az egykori Huszár laktanyában volt a gyülekező hely. Eleken cukorjegyigénylés címszó alatt kezdték az összeírást, Mezőberényben a szovjet katonai hatóságok egyszerűen elrendelték a németek népszámlálásszerű összeírását. Gyomán körbevették a községet – mondta a képviselő a 68 évvel ezelőtt történtekre emlékezve.
Dr. Kovács József hangsúlyozta: a málenkij robotra elhurcoltakat hivatalosan jóvátételi munkára vitték, de az akció valójában a megfélemlítést szolgálta, az egész országnak szólt. Az emlékezés adta tisztelet kijár mindazoknak, akik keresztülmentek ezen a szenvedésen, és az emlékezés által magunk leszünk erősebbek – zárta gondolatait a honatya.
Az ünnepi megemlékezés végén a jelenlévők elhelyezték koszorúikat az egykori Huszár laktanya falán található emléktáblánál.
