A nemzetközileg is elismert Munkácsy-díjas, érdemes művész Bukta Imre festményeiből, grafikáiból és fotóiból nyílt kiállítás a Gyulai Várszínház Kamaragalériájában. A tárlaton látható műveket a Godot Galéria, valamint három magángyűjtő bocsátotta a teátrum rendelkezésére. A mezőszemerei művészt és munkásságát Kukár István képzőművész-tanár mutatta be a gyulai közönségnek.
A művésztanár szerint Bukta Imre nemcsak azért kortárs művész, mert a jelenben él, hanem mert művészetével reflektál a jelenre. A képzőművészt az alföldi festészet folytatójának és megújítójának tekinthetjük, aki azon festők hagyományát viszi tovább, akik az alföldi lét mindennapi küzdelmeiből és a felszínes, külső szemlélő számára ismeretlen vizuális valóságból építették fel művészetüket. A Mezőszemerén – az Alföld északi peremén –, egy vergődő, haldokló kis magyar faluban született munkák arra a közhiedelemre cáfolnak rá, amely szerint korunkban csak a kulturális, művészeti centrumokban lehet releváns műveket létrehozni.
A művész szülőfalujában és Tiszaújvárosban kezdte pályáját, majd bekapcsolódott a szentendrei Vajda Lajos Stúdió munkájába. Budapesten 1978-ben mutatkozott be először, azóta folyamatosan jelen van a hazai és külföldi kiállításokon. Művei számos hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók. A Velencei Biennálé mellett többek között a Párizsi és Sao Paolo-i Biennálén is részt vett. Retrospektív tárlatát 2008-ban a debreceni MODEM-ben láthatta a közönség, nemrég nyílt Másik Magyarország című nagykiállítása pedig február 10-ig tekinthető meg a budapesti Műcsarnokban.
Kukár István nyitóbeszédéből kiderült, Bukta Imre gazdag életművének szerves részei a nagy méretű installációk, a videók, a performance-ok és a festmények. Az alkotó a falusi élet színtereit olyan modern festészeti technikák segítségével ábrázolja, mint a kollázs és az assemblage.
– Sufni, buhera, gány. Ez a három szó mindenki számára ismert, és némi iróniával mondhatjuk, hogy a falusi vizuális jelenvalóság meghatározói. Az elhanyagolt házak omló vakolatának mintázata, a megbontott tető lécezetének geometriája, a kerítések ritmikája vagy a tájban megtalálható ismétlődések mind-mind megtalálhatók a festményeken. Ezek a képek hordozzák a múltat, mutatják a jelent és magukban hordozzák az örökkévalóságot. A neodadaizmushoz közeli, minden művészi szabályszerűséget felforgató és megkérdőjelező elemekből és az akár ezekkel ellentétes rituális mozdulatokkal létrehozott felületekből született művek egy organikus világszemléletről tanúskodnak. A lokalitás megragadásán keresztül a globális struktúrák is értelmezhetővé válnak – hangzott el a beszédben.
A kiállítás megnyitóját követően a Várszínház kamaratermében a hetven éve született Jimi Hendrixre emlékezve levetítették a Live at Woodstock című koncertfilmet, melyet tavaly novemberben vetítettek a mozik világszerte. Az este folyamán a legendás gitáros woodstocki fellépését nézhette meg a közönség teljes terjedelmében.
