Kedves Gyulai Polgárok!
Küzdelmes, dolgos és városunk jövője szempontjából kiemelkedően eredményes évet tudhatunk magunk mögött.
Építkeztünk, milliárdos pályázati támogatásokat nyertünk városunk élhetőbbé tétele érdekében.
Átadtuk a kibővített és felújított tűzoltóságot, a családsegítő központ számára rendbe tettük városunk egyik legrégebbi műemlék épületét. Elkezdtük a Várfürdőben az új, 2,4 milliárd forintos élményfürdő építését, megkezdtük a Mágocsi úti óvoda bővítését és korszerűsítését. 20 év után végre rendezni tudjuk az Almásy-kastély sorsát, tovább folytatjuk a belváros rehabilitációját – hogy csak a legfontosabbakat említsem.
A magángazdaság is komoly beruházásokat kezdett meg, vagy fejezett be 2012-ben, gondolok itt például a folytatódó szállodafejlesztésekre, köztük a Komló rekonstrukciójára, a FaFém Bútor Zrt., a Food Analitica Kft. vagy a Lovász Forgácsoló Kft. munkahelyteremtő beruházásaira. A gyulai vállalkozások sikereire mindannyian büszkék lehetünk!
Mindeközben ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak gyulai emberek, akik a világgazdasági válság miatt nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Önkormányzatunk lehetőségeihez képest mindent megtesz, hogy szociális programok indításával enyhítsen problémáikon. Ilyen körülmények között egy valamivel biztosan nem segítünk: ha bántjuk egymást.
Köszönöm a képviselő-testület tagjainak, hogy az óévben a gyulai polgárok elvárásának megfelelően, higgadtan és építő szellemben végezték felelősségteljes munkájukat.
Köszönet illet mindenkit, aki bármit is tett városunkért az elmúlt évben. És itt nem csak azokra gondolok, akinek ez a feladatuk vagy a munkakörük. Néhány hete éppen gyalog mentem dolgozni, út közben a Katona József téren egy overallos férfira lettem figyelmes, aki a leveleket gereblyézte. Mivel nem ismertem, megkérdeztem tőle, hogy a Közüzemi Kft. küldte-e? Beszélgetésünkből kiderült, hogy a szemközti kollégium dolgozója. Azt tudakoltam tőle, milyen indíttatásból szedi össze a leveleket, holott a kollégium az út túloldalán van, így itt nem lenne kötelessége rendet tenni. – Gyula valamennyiünké, nem? – válaszolta.
Ez az, amit szem előtt kellene tartanunk az új évben is: Gyula mindannyiunké! Ne csak azt nézzük, hogy mit adhat nekünk a város, hanem azt is, hogy mi mit tehetünk érte!
Kívánom, hogy az új évben is őrizzük meg városunk közéletének békességét, folytassuk a békés építkezést, s kívánok mindehhez jó egészséget valamennyiőnknek.
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
Dr. Görgényi Ernő
