Az Mogyoróssy János Városi Könyvtár és az Arany János Egyesület közös szervezésében Harangozó Imre néprajzkutató tartott előadással egybekötött könyvbemutatót a könyvtár előadótermében. A szerző az idei évben újra kiadott „Anyám, anyám, Szép Szűz Márjám…” című, a moldvai magyarok régi imádságait és ráolvasásait tartalmazó kötete kapcsán mesélt a csángókról és a gyűjtőmunka során szerzett tapasztalatairól a hallgatóságnak.
Az „Anyám, anyám, Szép Szűz Márjám…” 1992-ben jelent meg először. Ez volt az első, kifejezetten a moldvai csángók körében végzett, szisztematikusan csak csángó anyagot tartalmazó gyűjtés. A könyvet kis példányszámban adták ki, a kötetek nagy részét a moldvai magyarok vették meg. A most megjelent kiadás egy cd-mellékletet is tartalmaz, melyen a gyűjtés során felvett hanganyagokból összeállított válogatás található.
Harangozó Imre bevezetőjében elmondta, a könyv Gyulához is kapcsolódik, hiszen előszavát az a Lükő Gábor írta, akinek 1948-ban – kényszerből – a városba kellett költöznie. A moldvai csángó kutatás mestere összesen tíz évet töltött itt a múzeum igazgatójaként. Lükő írta az első szakszerű néprajzi kötetet a moldvai magyarságról, mely 1936-ban jelent meg. A néprajzkutató szerint az a szemlélet, amit a tudós képviselt, egyedülálló volt a magyar kultúrtörténetben, hiszen ő volt az első olyan nagy pedagógus, aki rádöbbent arra, hogy a tanyasi gyerekek nem tudatlanok, nem szabad őket átnevelni.
Harangozó Imrétől megtudtuk, a moldvai csángóknak három nagy csoportja van. Egy 1850-es években készült román népszámlálási adat szerint a legnagyobb magyar ajkú csoportjuk – az északi csángók – a Moldva és a Szeret folyó között laknak viszonylag nagy lélekszámú településeken. Egy másik csoportjuk Bákó várostól délre, a Mezőségen, a harmadik csoport pedig ettől a két tömbtől kisebb-nagyobb távolságra - elszórva - jórészt román települések közé ékelődve él.
A néprajzkutató szerint a magyar közvélemény egy jelentős része furcsa érdeklődéssel viszonyul a moldvai csángókhoz, hiszen leginkább saját elveszett identitását keresi náluk. Az előadásból kiderült, a moldvai magyarság magyarságtudata nem azonos a három területen, sőt falvanként is eltérő. Elszigeteltségük, elzártságuk nagyon sok értéket őrzött meg, s a legnagyobb ezek közül nyelvük. Rengeteg moldvai csángó nyelvjárás létezik, akár falvanként is más-más dialektust beszélnek. Mára az északi csángók falvainak nagy része elvesztette a nyelvét, csupán Szabófalván, Kelgyesten és Jugánon beszél még magyarul a 70-80 éves generáció. Mindez azt jelenti, hogy tíz-húsz év múlva teljesen el fog tűnni az ottani falvakból a magyar nyelv.
A könyvbemutatón néhány szép, archaikus imádságot is meghallathatott a közönség. A műfajjal kapcsolatban a néprajzkutató elmondta, ezeket az egyház pogány imádságoknak tartotta, ezért soha nem voltak könyvekben lejegyezve. Általában ott maradtak fent, ahol ferencesek voltak. A műfajt Erdélyi Zsuzsanna fedezte fel, azóta több mint 20 ezer imádságot jegyeztek le a Kárpát-medencében.
