A Gyulai Várszínház tegnap esti programjában Mendelssohn, Chopin, valamint Liszt Ferenc és Erkel Ferenc művei hangzottak el ifj. Balázs János zongoraművész előadásában. Nem kell különösképpen szakavatottnak lenni ahhoz, hogy már a repertoárból kiderüljön, nem mindennapi zenei eseményre érkeztünk, hiszen már eleve egy nívó, ha valaki Liszt-, vagy Chopin-darabokkal áll a plénum elé.
Ifj. Balázs János ezen felül is tudott meglepetést okozni közönségének. Szemmel követhetetlen, virtuóz játékán kívül az is izgalmas élményt nyújtott, ahogyan az általa bemutatott művekhez nyúl. Koncertje során kiderült, a nagy szerzők műveit nem csupán eljátssza, hanem szívét-lelkét beleadva, egy új, egyedi alkotást hoz létre belőlük. Erre többek között kiváló példa volt, amikor zongorán megszólalt Erkel Hunyadi László című operájának indulója, vagy a Hazám, hazám című tétel a Bánk bánból. A siker nem maradt el, a közönség ráadást kért, méghozzá kétszer. Liszt Ferenc 15. magyar rapszódiája után végül a Szerelmi álmok című darabbal zárta előadását.
A kivételes hangverseny után Gedeon József színházigazgató exkluzív beszélgetésre invitálta az ifjú tehetséget, aki a jelenlévőknek elmondta, legutóbb Kínában turnézott, ahol kifejezetten magyar műsorral hívták meg. Ifj. Balázs János 3-4 éves korában kezdett édesapja – Balázs János jazz-zongorista – hangszerével ismerkedni. Sosem érdekelték gyermekjátékok, kezdetektől fogva csak a zongora, amelyen először édesapja oktatta. Kedvenceiként az est során is elhangzott romantikus líra képviselőit nevezte meg, valamint Cziffra Györgyöt, aki méltó utódjaként emlegeti a fiatal zongoristát. Jelenleg a 25 éves zongoraművész ráérő idejében oktat is, amiért – kedvencei, Liszt és Cziffra példáján – soha nem kér tiszteletdíjat. Ifj. Balázs János – annak ellenére, hogy hétszer nyert nemzetközi zongoraversenyt, nagyon utálja a zenei versenyeket, hiszen a zenét nem lehet pontozni. Fejében több mint 20 éve folyamatosan megy a zene, és amikor ideje engedi, akár egész nap gyakorol. Művészi hitvallásaként megfogalmazta, a zenét is úgy kell megélni az embernek, mint az életét. Nem szabad megjátszani magát, és minden esetben valami sajátot, egyedit kell adnia hallgatóságának, mert az lehet csak őszinte, csak így alakulhat ki igazi kapcsolat művész és közönség között.
Ennek a kapcsolatnak lehettünk tanúi tegnap Gyulán, a várszínház kamaratermében.
