Biztosan sokak számára ismerősen cseng ez a mondás, amely a két nép legendás barátságának emlékét őrzi, s a közös történelmi viszontagságokban gyökerezik. A Karácsonyi János Katolikus Gimnázium tanulói októberben a saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy a mondás nem csak egy üres frázis.
Október 17-én reggel immáron ötödik alkalommal, 15 diákkal és 2 kollégámmal, Szákné Bajnai Zsuzsánnával és Vadász Csabával indultunk Radom városába, a Néri Szent Fülöp Katolikus Gimnáziummal fennálló partnerkapcsolatunk révén. Az esti megérkezésünkkor a családok nagy-nagy szeretettel fogadták a hozzájuk érkező gyerekeket. Másnap bepillantást nyerhettünk az iskola életébe, majd Radom nevezetességeivel ismerkedtünk meg.
A következő nap egy Visztula-parti városba, Sandomierz-be látogattunk, amely történelmi vonatkozásait tekintve megint csak a két nép összefonódásáról tesz tanúbizonyságot.
A város hét dombon fekszik, innen a Kis Róma becenév. Az ország egyik legrégibb városa, a történelem viharait átvészelt Óvárosát gyönyörű napsütésben csodálhattuk, közben megismerkedtünk történelmével. A XIII. században Sandomierz sűrűn gazdát cserélt, míg végül Szemérmes Boleszlávé lett. IV. Béla magyar király őhozzá adta 15 éves lányát, Kingát. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal segítette az ország újjáépítését. Templomokat, kolostorokat építtetett, köztük a nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort. Nem véletlen tehát, hogy Szent Kinga lett Lengyelország védőszentje. Kinga testvére, Boldog Jolán Jámbor Boleszláv herceg felesége lett, majd Jolán lányát, Kaliszi Hedviget I. Ulászló vette feleségül, aki 1304-ben magyar segítséggel foglalta vissza területeit az akkoriban egész Lengyelországot uraló II. Venceltől. Jó érzés volt a történelmi kitekintés alatt magyarnak lenni! A XIV. században épült Városházának külön érdekessége, hogy ma is ugyanolyan funkciót lát el.
Szombatra a vendéglátó családok szerveztek programokat, vasárnap pedig szintén együtt volt a kis csapat, hisz mindannyian Varsóba mentünk. A vasárnapi szentmise után egy nagyon megható ünnepségnek lehettünk a tanúi, ugyanis ekkor emlékeztek meg Jerzy Popieluszko atyáról, akit 1984. október 19-én, 28 évvel ezelőtt vert agyon a lengyel kommunista titkosrendőrség. Temetésén csendes, 250 ezres méltóságteljes tömeg kísérte utolsó útjára. A lengyel nép és Európa nagy része egy emberként állt megrendülve a könyörtelen eset előtt, gyászolva a legfrissebb vértanút, aki már halála előtt az antikommunista egyházi ellenállás ismert alakja volt. 2010. június 6-án Varsóban avatták boldoggá.
Ezután megnéztük Varsó egy-két nevezetességét. Természetesen egy napba nem lehetett sok mindent belesűríteni, de arra talán elég volt, hogy ízelítőt kaphattunk a város hangulatából. A Łazienki-park csodálatos élményt jelentett. A 76 hektárnyi terület egy palota-kert komplexum a városközpontban, a XVIII. században vált a legszebb varsói zöldterületté és az egyik legszebb parkká Európában. Jellegzetessége a parknak, hogy szabadon élnek benne pávák, fácánok és mókusok, a park tavában pedig nagy pontyok. Nagy örömünkre szolgált, hogy a XIV. század elején épült, gótikus stílusú Varsói Királyi Palotában is végigkalauzoltak bennünket. A palota szomorú története – amely sajnos nem egyedi –, hogy a történelem során többször feldúlták és kifosztották, majd 1944 szeptemberében a Német Hadsereg felrobbantotta a kastélyt. A földig rombolt épületet régi festmények, képek alapján rekonstruálták, 1971-ben kezdték újjáépíteni, majd 1984-ben nyitották meg a látogatók előtt.
Utolsó együtt töltött napunkon a közös bowlingozás után, a búcsúesten a szülőkkel, tanárokkal, diákokkal együtt elevenítettük fel az egy hét élményeit. A reggeli induláskor többen könnybe lábadt szemmel vettek búcsút egymástól, de mindenkit vigasztalt az a tudat, hogy tavasszal újra találkozunk!
Mindenkinek csak ajánlani lehet, hogy legalább egyszer részt vegyen egy ilyen cserelátogatáson. Így lehet igazán megismerni egy másik országot, másik kultúrát, s akik részt vettek benne, azok tudják igazán, hogy mit jelent a lengyel vendégszeretet, s mit jelent a címben megfogalmazott mondás.
