A Kossuth-díjas írót, Jókai Annát telt ház fogadta ma este a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár olvasótermében. Az idén a Magyar Érdemrend nagykeresztjével kitüntetett írónőt és legújabb könyvét, az Éhes életet, a 21. századi családregényt Dézsi János könyvtárigazgató mutatta be. A család nagyon fontos szövetség, ugyanakkor próbatétel is - idézett Jókai Anna könyvéből.
Jókai Anna elmondása szerint nem ismeretlen Gyulán, tíz éve már megfordult itt, illetve a március 15-i ünnepi beszédre őt kérte fel dr. Görgényi Ernő polgármester. Akkor szó volt róla, hogy újra eljön, ha megjelenik új könyve. Az írónő több mint egy órán át engedett bepillantást gondolataiba érdekfeszítő előadásán keresztül. Végül elmondta, nem állt szándékában irodalmi előadást tartani, inkább azt próbálta érzékeltetni, miért ír úgy, ahogy. - Tudom, van az életünknek értelme, ezt a gondolatot ne hagyják el soha - mondta búcsúzóul.
Jókai Anna, az egykori tanár, aki 33 évesen írta első novelláját, november 24-én lesz 80 éves. Legújabb regényét, amely idén jelent meg, két nyáron át írta. A könyv 12 hónap eseményeit fogja át. A különböző éhségek formáit fogalmazza meg a könyvben.
- Én nagyon szeretem az eget nézni, azt a hatalmasat, ami fölöttünk van. A felhők alakjukkal olykor visszatükrözik azt a lelki állapotot, amiben vagyunk. De néha a fürdőszoba csempéjének mintái is képesek sárkányt mutatni, vagy haját fésülő hölgyet. És van, amit Isten békéjének nevezek, amikor összesímulnak a dolgok - fejtegette felfogásáról, amelyet spirituális realizmusnak neveznek és őt a képviselőjének. Nem a fizikai éhség a legerősebb, hanem a lelki - mondta. Van szeretetéhség, pénzéhség, pusztító hataloméhség, sikeréhség. Az éhségek a szeretetéhséget takarják, ez hajszolja bele az embert valamelyikbe - mondta az írónő. Az Isten-hiány az, amit mással nem lehet betölteni, más nem töltheti be. Ideje búcsút mondani a szakállas, villámokat szóró öregúr képének. Az Isten univerzumformáló szellemi erő, hatalmas lény. A valódi, az élő Istent kellene megtalálni. Mindez nem a szavakon, hanem az életműködésen múlik. Amikor az ember eljut élete végére, imádkozni érdemes: legyen meg a te akaratod - fejtette ki gondolatait egészen addig, hogy tudja, van az életnek értelme. Mindenkinek a saját élete értelme.
Az írónő beszélt a világban a magyarság mércéjéről és az író dolgáról is. Az író a többiek helyett mond ki dolgokat és végre megteheti. Amikor a nagykeresztet megkapta azt gondolta: nem hallgatni kell, hanem a szeretett dologban is feltárni, ami rossz.
