Tegnap este már bemutatkozott az ősz előszele, amikor az ember az esti koncertre készülve nyakába vette a várost. Most először melegebb holmiról is gondoskodni kellett és bicikli világítását már odafelé is bekapcsoltam a vörös alkonyatban. Mire a Rondellához értünk, a vár előtt már jelentős tömeg ácsorgott, és úgy láttam, a helyieken és a turistákon kívül, a megye több városából is elzarándokoltak Gyulára, hogy tanúi legyenek, mit művel a Borsodi Blue a zene oltárán.
A trió Békés megye válogatott muzsikusaiból áll, akik nevét már számos formációból hallhattuk, tagjai a battonyai Borsodi László (ének, gitár), a gyulai Pfeff Márton (basszusgitár) és a gyomaendrődi Tímár Tamás. A hármas, saját bevallása szerint egy ötállomásos turné után, kissé fáradtan lépett a színre, amiből a közönség mit sem érzékelhetett. Ahogy megszólaltak a hangszerek, üresjáratok nélkül kaptuk a blues-, jazz-, funky-, bebop- és soul-elemeket tartalmazó, igényes muzsikákat. Saját dalaikon kívül, saját szájízük szerint szólaltak meg dalok, többek között olyan örökérvényű szerzőktől, mint Buddy Guy vagy B. B. King.
Elképesztő, hogy tud így szólni egy trió, az ember nem hitt a fülének, illetve a szemének, önkéntelen session-zenészeket keresett, honnan jön ez az letisztult, átfogó zenei kép, amivel a banda megszólal. A húzós, lendületes riffeket váltó hangszeres szólók alatt pillanatnyi ideig sem volt érezhető álmosító, öncélú virtuóz magamutogatás, csak vénából jövő, ösztönös őserő, aminek vissza-visszatérő lúdbőrzés volt az eredménye.
Azt hiszem, leírhatom büntetlenül, a Borsodi Blue az ország egyik legjobb zenekara. Valószínűleg ezzel sokan egyetértenek, mert a tegnap esti koncerten nyoma sem volt az udvariaskodásnak, és a hűvös idő ellenére így is kötelező volt a ráadás. Aki nem volt ott, ne sírja tele a párnáját, az együttes Moonshine and wine címmel idén adta ki lemezét, amelyen bármikor megfülelhető a kitűnő muzsika.
