A sepsiszentgyörgy-szemerjai református gyülekezet tett nemrég ötnapos látogatást Gyulán. A város református gyülekezetének tagjai régi barátként üdvözölték az erdélyieket, hiszen a két gyülekezet 1994 óta, csaknem húsz éve találkozik egymással rendszeresen.
A testvér-gyülekezeti kapcsolat a Magyar Reformátusok Második Világtalálkozójának szerevezése kapcsán jött létre, melyet 1991-ben tartottak meg. A szervezők olyan magyarországi gyülekezeteket kerestek, amelyek vendégül tudják látni a határon túliakat. A gyulaiak számára a sepsiszentgyörgy-szemerjai gyülekezetet jelölték ki. A rendezvényt követően Incze Sándor és Nagy László esperesek felvették egymással a kapcsolatot, s a két református gyülekezet között szoros testvér-gyülekezeti kapcsolatjött létre. A gyülekezetek tagjai két évente találkoznak egymással, valamint a meghívások kiterjednek az olyan ünnepi alkalmakra is, mint a lelkészbeiktatás vagy a templomszentelés.
Incze Zsolt lelkészétől – akinek édesapja, Incze Sándor volt az elődje – megtudtuk, Szemerja egykor önálló település volt, az idők folyamán azonban összenőtt Sepsiszentgyörggyel, amelynek így városias és falusias része is van. A sepsiszentgyörgy-szemerjai gyülekezet 4300 lelket számlál. A testvér-gyülekezeti kapcsolat véletlenszerűen alakult ki, ám mára már nagyon szoros barátság köti össze az embereket, akik számára fontos, hogy egymást támogassák. A tiszteletes – aki kilenc éve lelkész a településen – elárulta, úgy érzi, hazajár Gyulára.
A gyulai lelkipásztor, Baráth János beiktatásakor találkozott először a testvérgyülekezettel. Mint mondta, ilyen szintű kapcsolata a gyulai református gyülekezetnek más gyülekezettel nincsen, hiszen a közöttük lévő kapcsolat komoly, ápolt és Istentől elrendelt. Olyan kötelék, amely az emberek szívében van.
– Egy áldott kapocs, ami összefog bennünket, s ez még inkább megerősödött, hiszen 2009-ben a református egyház a történelmi Nagy-Magyarország reformátusait egy gyűrűbe fogta, így már hivatalosan is létezik az ún. Magyar Református Egyház – emelte ki a tiszteletes.
Idén negyvennyolc fő érkezett a vendéggyülekezetből Gyulára, akiket a szokásokhoz híven családoknál szállásoltak el. Az ideérkezők között olyan is volt, aki még soha nem járt Magyarországon. Az erdélyieket a templomkertben fogadták, majd rövid hálaadó istentiszteletet tartottak a templomban, melyen Baráth János lelkész szolgált. A tiszteletes szavaival arra emlékeztetett, hogy a két testvérgyülekezetet nem csupán az emberi kapcsolatok, hanem az Úr Jézus Krisztus is összeköti. Olyan világban élünk, ahol az emberek keresik a helyüket. A jó pásztor példázata azonban arra mutat rá, nem az a kérdés, hogy mely akolban, gyülekezetben vagyunk, hanem hogy valóban Krisztushoz kapcsolódik-e az életünk – hangsúlyozta a lelkész.
A testvér-gyülekezeti találkozó alkalmával a szemerjaiak és a gyulaiak Szarvasra kirándultak, ahol hajókáztak, valamint megtekintették a történelmi Nagy-Magyarország földrajzi középpontját és a település újépítésű, kis református templomát. Visszafelé Békésen is megálltak, hogy megcsodálják Békés megye legnagyobb református templomát. A látogatás harmadik napján a vendéggyülekezet tagjai szabadprogramként megnézhették Erkel Ferenc szülőházát, ahol a helyi református gyülekezettel közösen megkoszorúzták az emlékház falán található emléktáblát, délután pedig a Gyulai Várfürdőben kapcsolódtak ki.
A vasárnapi istentiszteleten a hagyományokhoz híven a vendég lelkész, Incze Zsolt szolgált, aki igehirdetésének középpontjába az élő hit erejét állította. Megrepedt nádként, pislogó gyertyaként éljük hétköznapjainkat. Tele vagyunk szorongással, félelemmel, bizalmatlansággal, a jövőbe vetett hitetlenkedéssel, ám lelki erőtlenségünkről ritkán szoktunk beszélni. Istenben bízó hitre van szükségünk, hogy példánkkal más embereknek is erőt tudjunk adni – mondta a tiszteletes.
A bensőséges hangulatú istentisztelet végén a szemerjaiak székely zászlóval és egy úrasztali terítővel ajándékozták meg a gyulai református gyülekezetet, majd a nőszövetségek üdvözölték egymást. Zárásként a jelenlévők elénekelték a Himnuszt és a Székely himnuszt. Az istentisztelet után közös ebédre invitálták a két gyülekezetet a templomkertbe. Az erdélyiek másnap indultak haza rövid áhítat után. A testvérgyülekezetek legközelebb 2014 nyarán találkozhatnak újra Szemerján.
