
Városunk adott otthont hétvégén a X. Keverék és Fajtatiszta Kutya Agility Világbajnokságnak és a VIII. ParAgility Világkupának. A Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klub az idei esztendőben immár a második nemzetközi versenyével büszkélkedhet, hiszen júliusban Gyulán rendezték meg sikerrel a VIII. Ifjúsági Agility Európa Bajnokságot. A ParAgility Világkupán hazai, sőt „szűkhazai” győzelem született, Mányik Richárd, aki tiszteletbeli tagja a gyulai klubnak, Oszkár nevű kutyájával aranyérmet szerzett. Az ötödik helyen szintén gyulai klubtagot köszöntöttek, Ale Patriciát, aki Gini nevű kutyájával versenyzett eredményesen.
A versenysorozat történetében eleddig egyedülálló módon 18 ország nevezett a vb-re és a világkupára, így 184 versenyző 209 kutyával vett részt a megmérettetéseken. A paragilitys sportolók létszáma 40 fő volt, e szám az első, 2002-ben Gyulán megrendezett ParAgility Világkupa 11 résztvevőjéhez mérten szép gyarapodást mutat. Az egyéni eredmények mellett a világversenyen csapatban, maxi kategóriában ezüstérmet szerzett Magyarország. Az egyik csapattag, Schulcz Alexandra Dori nevű kutyájával Békés megyét képviselte a Magyar Nemzeti Válogatottban éppúgy, mint Richárd és Patrícia. Az induló országok közül Csehország végzett az élen, míg Magyarország a 6. helyet foglalta el a tabellán. S bár ezen írás is, mint minden sportrendezvényről szóló beszámoló, büszkén s méltán kezdődik az elért eredményekkel, mégsem feledhető, hogy az agility esetében egy olyan sportágról van szó, ahol a játék, az együttlét, kutya s ember kapcsolata fontosabb a győzelmeknél.
– Az agility egy nagy csapat, ahol minden a vidámságról, kikapcsolódásról szól, de a versenyszellem is működik. Már az edzéseken is látszott, hogy a résztvevők komoly eredményeket szeretnének elérni – beszélt Alt Sándor főszervező, a Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klub elnöke a hétvége történéseiről és a rendezvények szervezéséről a Gyulai Hírlapnak. A klub három éve, 2006-ban kezdte el a felkészülést, amikor ismételten őket választották a világverseny megrendezésére. Csöppet sem volt könnyű feladat, hiszen különböző országok igényeit kellett kielégíteniük, a sérült sportolók miatt pedig speciális szervezésre volt szükség. A klub többsége gyermekekből áll, akik szüleikkel együtt a munkálatok oroszlánrészét végezték, s tették mindezt önzetlenül. – Idén könnyebb volt a szervezés, folytatta Alt Sándor, mert nagyon sokan támogatták a rendezvényt. A legtöbben nem tudtak pénzt adni, de munkájukkal, termékeikkel, jelentős árengedményeikkel hatalmas segítséget nyújtottak. Tóth Árpád, a magyar agilitys élet prominens képviselője bíróként is közreműködött a versenyeken, és szerkesztette, kezelte a rendezvény hivatalos honlapját. A magánemberek, cégek mellett a Békés Megyei Önkormányzat és Gyula Város Önkormányzata kiemelt támogatója volt a világeseménynek, melyre méltán lehet büszke Gyula városa. A közel kétszáz sportoló, akik a világ minden tájáról érkeztek hozzánk, messze földre viszik magukkal városunk jó hírét. Sokan közülük már visszatérő vendégek, mint az olasz csapat tagjai, akik gyermekeikkel érkeztek az ifjúsági versenyre júliusban, és most újra eljöttek. Mert a lakosság szeretete övezte őket Gyulán, jól érezték magukat városunkban. Igazi meglepetés volt Izrael jelentkezése a rendezvényre, hiszen ugyanazon kutyával mind a világbajnokságon, mind a paragilityn elindult egy-egy versenyző.
A háromnapos világbajnokság nyitánya a csütörtöki felvonulás volt, a csapatok a várkertből egymást követve indultak a belvároson keresztül a verseny helyszínéig, a városi tornacsarnokig. Ahol igazi meglepetéssel várták őket a gyulai kutyások; egy hatalmas, 250 szeletes tortát fogyasztottak el együtt az agilitys és paragilitys barátok megünnepelvén a jubileumi X. világbajnokságot, s hogy a ParAgility Kupa 2002 után újra visszatért szülőföldjére, Gyulára. – Gyuláról szólt minden e világversenyen, ajándékokkal, emlékérmekkel minden résztvevő gazdagodott, s vele Gyulát vitte magával hazájába. Mint a barátságosságot és a szeretetet, amivel fogadtuk őket – hangsúlyozta az elnök. – A péntek esti, hagyományos gálavacsora adott alkalmat a sportolóknak egymással kötetlenül ismerkedni és beszélgetni, ahol a mi marketingmunkánk, a házi pálinka végigkínálása is tradícióvá vált már. A világverseny szokásai közé tartozik az is, hogy a résztvevő országok megajándékozzák egymást. Korábban kalapból húztuk ki, idén csapatlétszám arányában sorsoltuk, hogy ki melyik országnak adja ajándékát s viszont. Magyarország Izraelnek adhatott és tőlük kapott ajándékot.
Alt Sándor kiemelte, hogy a gyulai világverseny technikailag is felülmúlja a korábbi rendezéseket. A tornacsarnokban két terminál került elhelyezésre a Prakticom és az Invitel jóvoltából, a kivetítőkön így folyamatosan nyomon követhetőek voltak a pályán zajló események. A versenyző neve mellett megjelent az ország, ahonnan érkezett és a futamok ideje. Ugyanakkor a résztvevők e-maileket küldhettek haza, az eredmények pedig az eredményhirdetés után azonnal láthatóvá váltak a világ minden pontján. Óriási előrelépést jelentett a műfüves pálya is. Eddig többnyire szőnyegen futottak a kutyák, amin könnyen elcsúszhattak, most biztonságos és minden tekintetben megfelelő pályát biztosítottak a szervezők.
– Kicsit irigykedve néznek ránk más országok agilitysei, mert valamivel mindig megelőzzük őket a versenyek megrendezésében. Lehet máshol több pénz, mint nálunk, de az a fanatizmus, szív és akarat, amivel mi, gyerekek és felnőttek dolgozunk, semmi mással nem pótolható – zárta gondolatait Alt Sándor.
Rafael Lopez Jongejan spanyol csapatkapitány először versenyzett Inka nevű kutyájával Magyarországon. Csapatát vezetve már többször járt hazánkban, Spanyolországban pedig számos bajnokságon győzedelmeskedett. Első nemzetközi versenyén azonban nem a győzelmet tartotta a legfontosabbnak.
– Nagyon jól éreztem magam Gyulán, barátokat szereztem, találkozhattam más nemzetek képviselőivel, és megfigyelhettem, ők hogyan dolgoznak kutyáikkal, hogyan versenyeznek. Csodálatos a gyulai vár és a belváros, a hazámhoz mérten itt minden szép tiszta, de szerencsére ugyanolyan kellemes a meleg, mint ahol én élek – foglalta össze élményeit a spanyol csapatkapitány.
Susan Rekveld Hollandiából érkezett a ParAgility Világkupára ötéves Joep nevű kutyájával és a tízesztendős Quitaval, aki már idős ebnek számít az agility kutyamezőnyében. Susan Rekveld szülőanyja az első, 2002-ben Gyulán megrendezett paragility világversenynek, hiszen Alt Sándorral együtt munkálkodtak azon, hogy megteremtsék sérült emberek számára is a kutyás versenyzés lehetőségét.
– Egyre többen jöttek a különböző országokból az elmúlt esztendőkben a paragilityre, az idei, nyolcadik alkalommal már négyszer annyian versenyeztek, mint az első kupán. Rendkívüli élmény és öröm ez számomra, és nagyon szeretek Gyulán lenni, hiszen minden itt kezdődött. Harmadik látogatásom volt a mostani e szép városba, ahová már a barátaim várnak vissza – mondta el a Gyulai Hírlapnak Susan Rekveld, aki 1996 óta agilityzik, s számos szép eredménnyel büszkélkedhet, de számára a legfontosabb, hogy évről évre növekszik a résztvevők számára. – Ez az igazi ajándék – mosolygott Susan Rekveld. Idén hét csoportban, sérülési foktól függően, mérték össze tudásukat a paragilitys versenyzők, s a mostani versenyen először mentálisan sérült sportolók is rajthoz álltak kutyáikkal.
