A Gyula Televízió Kézjegy magazinjában Emődi Ildikó mutatkozik be. Bihari Mária arról is megkérdezte az énekest, hogy miért kezdett el viszonylag későn énekelni tanulni és azt, hogy mi a titka egy jó operaénekesnek.
Bellini, Donizetti, Puccini, Verdi és Wagner. A sor hosszú lenne, ha valaki fel akarná sorolni Emődi Ildikó kedvenc zeneszerzőit. Ildikó azon kevesek közé tartozik, akinek, ha arra kérik, hogy mondjon egy zeneszerzőt, talán egyből Mozart ugrik be, és nem Lovasi András, netán Kozsó. Ildikó viszonylag későn, huszonegy évesen kezdett el énekelni, de a zene addig sem volt ismeretlen számára, ugyanis nagyon szépen zongorázik a mai napig. Sőt így hosszú ideig többen ismerték őt korrepetitorként, mint énekesként. Vallja, hogy mindenkinek „be kell érni” az éneklésre. Persze nála ez nem tudatos volt, hanem a sors akarta így.
Ildikó mindig alázattal közelítette meg a zenét.
– Az alázat szó számomra azt jelenti, amikor a tökéletességre való törekvés folyamatát követem, és soha nem szállok el magamtól, akkor sem, ha sikert aratok, hiszen az ember élete végéig tanul. Kemény szellemi és fizikai munka a mindennapos gyakorlás. A testemen úrrá lenni állandó erőpróbát jelent. A zene tartást ad. A legfontosabb a lelki erő, hisz ez a lélek hangja. Hit nélkül nem érdemes élni. Hiszek a tehetségemben, ezt senki nem veheti el tőlem. Ha énekelek, boldog vagyok. Az emberek, ha a művészetek felé fordulnának, fejlesztenék kreativitásukat, ami nem más, mint fantázia, az élet bármely területén hasznosítható. Ha így lenne, sokkal mosolygósabb, kiegyensúlyozott társadalomban élnénk, hisz mindenkinek van valamihez adottsága. Az alkotás öröme csodákra képes – fogalmazott.
Amikor először keresett fel énektanárt, azonnal azt mondta neki, drámai koloratúrszoprán lesz. És – bár azóta sokat szélesedett, tisztult hangja –, az is lett, annak is érzi magát. Hallható lesz a műsorban, amint a Lohengrinből énekel, és az is hallható, mennyire szívesen énekel Wagnert. Azt a Wagnert, akit igen nehéz felfogni a mai napig. Ildikó zongorista múltjával könnyebben megértette a német lángész átütő erejét, amit annyira nem könnyű: Csajkovszkij 1876-ban, a Nibelung Gyűrűje bemutatója után nemes egyszerűséggel ennyit írt naplójába: Mintha börtönből szabadultam volna…
Persze „könnyebben emészthető” dallamok is felcsendülnek a műsorban, Donizetti Lammermoori Luciájának első nagyáriája is ezek közé tartozik. Mint minden művész, Ildikó életében is fontos szerepet játszik a változatosság. Ezért is énekel több stílusból, de szívéhez mégis a bel canto áll a legközelebb.
– Egy énekes körül folyton változások történnek. A koncertek során újabb lehetőségekkel találom szemben magam. Nagyon fontos a nyitottság, az igényesség, a lélek táplálása, hisz ez ad erőt, kisugárzást, amivel bevonzom magam köré azokat az embereket, akikből energiát merítek.
