• Mi volt az indoka a gyulai alapfokú oktatási intézmények összevonásának?
Amikor a gyulai képviselő-testület úgy határozott, hogy létrehozza a Gyulai Alapfokú Közoktatási Intézményt, akkor az országban már működtek integrált intézmények. Úgy öt évvel ezelőtt kezdődött egy erősebb integrációs törekvés az oktatásban. Mindenki tudja, hogy ennek fő mozgatórugói a pénzhiány és a csökkenő gyereklétszám. A fenntartók keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel forintokat tudnak megfogni.
• A GYAKI létrehozása óta több mit két naptári év telt el. Beváltotta az intézmény a hozzá fűzött reményeket?
• Az integráció óta a városnak több mint 200 millióval kevesebbe kerül az alapfokú oktatási intézményrendszer működtetése. Ennek persze komoly ára volt. A számok mögött státus- és iskolaépület-leépítések vannak. Pénzügyi szempontból tehát egyértelmű a döntés helyessége, de ugyanezt kell mondanom szakmai szempontból is. A menedzsment létrehozása óta arra törekszünk, hogy az integrációból fakadó szakmai előnyöket kiaknázzuk. Két tanévet lezártunk, ezek értékelése megtörtént. Pozitív visszajelzéseket kaptunk a pedagógusoktól, a gyerekektől, a szülőktől és a fenntartó önkormányzattól is, mind a szakmai, mind a közösségi munkát illetően.
• Milyen nevelési-oktatási, közösségépítési előnyei vannak a négy iskola összevonásának?
• Megszűnt a tagintézmények, a valamikori önálló iskolák közötti rivalizálás. Természetesen a GYAKI is harcol – pozitív értelemben - a gyerekekért, de ezt nevelési-oktatási programunkkal és az annak megvalósítása közben elért eredményeinkkel tesszük. Soha ennyi országos tanulmányi, művészeti és sport eredmény Gyula városában alapfokú oktatásban nem volt, mint a tavalyi tanévünkben. Ez főként annak köszönhető, hogy versenyekre egy intézményként tudunk nevezni, nagyobb létszámból tudunk válogatni és a kisebb tagintézmények tanulói is egyenlő eséllyel indulhatnak. Az elért sikerek mind a gyerekeket, mind a pedagógusokat doppingolják. A pedagógusok szakmai erejének, tudásának egyesítésével sokkal több eredményt ki tudunk hozni, mint amikor az intézmények önállóan működtek. Az egyesített erőnek köszönhető az a nagyszámú nyertes pályázat is, melyek az elmúlt két tanév során születtek. Sokat nyom az is a latba, hogy a munkáltatói és gazdálkodási jogkör a tagintézményekből kikerült, így a tagintézmények vezetői kizárólag a szakmai munka koordinálására és irányítására koncentrálhatnak.
Az egyesítéskor az is cél volt, hogy az egyes iskolaközösségeket tudjuk egymáshoz közelíteni. Ezt szolgálták és szolgálják azok a nagy rendezvények, amelyeket most már hagyománnyá tettünk. Nagyon jó látni, hogy ezeken a rendezvényeken a különböző tagintézmények gyerekközösségei és pedagógusközösségei közel kerülnek egymáshoz. Ilyeneket korábban nem lehetett megoldani.
Egy nagyobb intézménynek a szervezési lehetőségei is jobbak, mint több kisebb intézményé. Január végén például megyei szintű pedagógus szakmai napot szerveztünk neves előadókkal, az Apáczai Tankönyvkiadóval közösen. Ilyet önállóan egy kicsi, vagy közepes méretű iskola sem tud megszervezni. Szeptember végére a Mozaik Kiadóval közösen szervezünk egy hasonló, kistérségi szintű rendezvényt.
• Vannak-e különbségek a tagintézmények között?
• Közös nevelési programunk nem jelent uniformizálást. Minden tagintézményünknek összehangolt helyi tanterve, önálló arculata és speciális oktatási irányultsága van. Nem csak a körzethez tartozás, hanem az irányultság alapján is választhat a szülő iskolát a szabad iskolaválasztás keretein belül. Sportban a Lila Iskola erősebb, az Implomban a német nemzetiségi oktatás és az angol nyelv a hangsúlyosabb, a Dürer iskolában országos pályázat keretében kompetencia-alapú oktatás folyik már 6 éve. Amikor a szülők iskolát választanak, nyolc évre terveznek, ismerve a gyerek képességeit, érdeklődését. Nagyon ritka az, amikor az érdeklődés megváltozása miatt iskolaváltás történik, de természetesen erre is van lehetőség. A tehetséggondozás mellett a nehezebben tanuló gyerekekkel is foglalkozunk. A felzárkóztatás az esélyegyenlőség megteremtésének fontos része.
Minden tagintézményünkben jól felkészült pedagógusaink vannak, akik alkalmasak a tehetséggondozásra, ehhez tehát nem kell egyik tagintézményből egy másikba irányítani a gyereket. Vannak olyan pedagógusaink is, akik több tagintézményünkben is tanítanak. Ha nem így működnénk, akkor a kollégák egyharmadának nem lenne ki a kötelező óraszáma. A gyerek mozgatása azért is problémás, mert el kell hagynia a megszokott közösséget. Az egyesítés egyik további előnye, hogy szabadon tudunk gazdálkodni az intézményre vonatkozó órabankkal, vagyis óraszámokat tudok mozgatni a tagintézmények között, ha kell, a tehetséggondozás vagy éppen a felzárkóztatás érdekében is.
• Az élet számos területén, így az oktatásban is, az ún. liberális eszmék háttérbe szorulása tapasztalható. Törekszenek-e tudatosan arra, hogy a hagyományos erkölcsi értékeket, pedagógiai elveket visszahozzák az oktatásba, a nevelésbe?
Nem kell pedagógusnak lenni ahhoz, hogy lássuk: erkölcsi válságban élünk. A szándék megvan a GYAKI vezetésében és pedagógusaiban a hagyományos értékek szerinti pedagógusi munkára. A bajok egyik gyökere az, hogy ebben a több szempontból is zaklatott világban a családi szocializáció is egyre inkább sérül. Nem tehetünk mást, mint hogy a sok egyéb dolgunk között ezt is föl kell vállalnunk. Túlterheltség és el nem ismertség mellett kell tartani a lelket a kollégákban. A mozgásterünk minimális. Előírt Nemzeti Alaptanterv szerint dolgozunk, ami megszabja az irányokat és a kereteket. A fenntartó megteheti, hogy jóváhagy plusz órákat a minimális és a maximális óraszámok között, de a költségeket is vállalnia kell. Jelenleg a törvényi minimális óraszámokkal működünk. Az új módszerek is számos lehetőséget adnak. A projekt-módszer, vagy a kompetencia-alapú képzés tág lehetőségeket ad a komplex oktatáson belül arra, hogy a pedagógus saját elképzeléseit belevigye a munkájába.
• Nem jelent-e hátrányt, hogy az igazgató személyesen nincs jelen az iskolában?
Az ilyen és hasonló nagy rendszerekben az igazgatók már úgy „működnek”, mint a termelő üzemekben a vezérek, vagyis eléggé távol kerülnek a tényleges „termelő munkától”. Ez nekem rossz érzés, hogy nem vagyok olyan közel a pedagógiához, mint ahogy szeretnék, de nem is engedi ezt meg a tevékenységem. A munkáltatói-gazdálkodási jogkör gyakorlásának, illetve a rendszer menedzselésének központi szerepet kell kapnia, ezt ma mindenki elismeri. Csúnya szó, de használják, így nekem is ki kell mondani: az intézmény szolgáltat, szellemi szolgáltatók vagyunk. A szolgáltatást pedig el kell adni. Nekem pedig az a dolgom, hogy ezt a szolgáltatást piacra tegyem. Pénz, kapcsolatok, lehetőségek kellenek ahhoz, hogy megteremtsem a feltételeit az oktató-nevelő munkának. Az igazgatók szerepét részben a tagintézmény-vezetők vették át.
• Az önkormányzatok költségvetési helyzetének rosszabbodása várható. Vannak-e tartalékaik egy pénzügyi szempontból nehezebb korszak átvészelésére?
Az intézményrendszer és az általa nyújtott szolgáltatások komplex, jól működő rendszert alkotnak. Vannak ebben a rendszerben olyan elemek, amelyek a minimálisan kötelezőkön túli feladatokat látnak el, azonban semmiképpen sem szeretnék ezekhez hozzányúlni. Remélem, hogy mihamarabb kikerül az ország a pénzügyi válságból, a további működésünk és a fejlődésünk pedig biztosított lesz.
