Az általános orvoshiány miatt a képzett gyógyítóknak még a XVIII. században is sok laikus konkurense akadt. Városról városra vándorló füvesek, kuruzslók, illóolajokkal házaló felvidéki olejkárok, sérvmetszők, szemoperálók, foghúzók, javasasszonyok végezték mindenfelé a gyógyító kontárkodást. Hosszú időn át ugyancsak rejtélyes gyógyító erőt tulajdonítottak a véres áldozatokkal foglalkozó hóhéroknak. Főként az epilepszia kezelése terén volt nagy hírük, s pestisjárvány idején is sokan fordultak hozzájuk. A nagyszámú kuruzsló erősen rontotta az elenyészően kevés szakképzett orvos, sebész szakmai tekintélyét, közmegbecsültségét és nem utolsósorban megélhetését.
Érthető, hogy Békés vármegye tudós főorvosai, Rigler Zsigmond és Tormássy Lajos is élénken szembefordultak a megyében működő vajákosokkal. 1809-ben egész Békés megyében mindössze 22 orvost, seborvost, borbélyt írtak össze, közülük Magyar- és Németgyulán két diplomás orvos, három sebész és egy borbély működött. Utóbbi a Németgyulán praktizáló Mogyoróssy András volt. A beretvás Mogyoróssy 1803-ban panaszt tett, hogy a németgyulai chirurgusok akadályozzák mestersége gyakorlásában. A vármegye elöljárói biztosították kenyérkeresetét, de kikötötték, csak borbélykodást végezhet, belső kúrákat, gyógyszeres kezelést – orvosi diploma hiányában – nem alkalmazhatott. Önkéntes ajánlkozása folytán 1809-ben a katonai ispotály szolgálatára rendelték Mogyoróssyt. 1814-ben viszont Nagy János téves kezelése miatt megintették. Az ötven esztendős vári lakos rosszul érezte magát, Mogyoróssy borbélytól remélte a gyógyulást, aki gondolkodás nélkül eret vágott rajta, később emésztési zavarok, émelygés ellen hashajtó orvosságot küldött betegének. A kúra nem bizonyult sikeresnek, Nagy János állapota nem javult, már csak Tormássy főorvos segíthetett rajta, a tőle kapott orvosságoktól „valamennyire meg is könnyebbedett, de elébbeni egészségét aligha többé visszakaphatja”. Az országos és helyi közegészségügyi rendelkezéseket áthágó Mogyoróssy András műhelyét átvizsgálták, a nála egy hordozható ládában fellelt 19-féle gyógyszert, balzsamokat, hánytató, hashajtó, szédítő és altató szereket és „legkeményebb mérgeket” lefoglalták. A békési járás főszolgabírája útján a borotvás értésére adták, „ha többé betegek gyógyításába avatkozik, s maga fejétől eret vág az embereken, a nemes vármegye tömlöcébe béhozattatván, érdeme szerént meg fog büntettetni”.
Mogyoróssy életre szólóan elvesztette Tormássy Lajos bizalmát. A főorvos 1831-ben, a nagy kolerajárvány idején – amikor jó szándékú önkéntesek, bábák, orvostanhallgatók, papok is ápolták a fertőzötteket – alkalmatlannak tartotta a vári kolerás betegek ellátására. „Orvost Váriba rendelni nem tudok – állt Tormássy helyzetjelentésében –, mivel nincsen; az itt helyben lévő borotvást, Mogyorósit arra általán fogva alkalmatlannak tartom, s annál inkább nem is küldhetem oda, mivel az ellen magok a bírák is – kik az említett borotvást igen jól esmerik – protestálnak, igen helyesen azt mondván, jobb inkább senki se legyen, mint olyan legyen.”
Mogyoróssy András 58 éves korában, 1837-ben szárazbetegségben halt meg. Ezt a fajta tüdőbajt műkedvelő csodadoktortársai ibolya, viola, kankalin, édesgyökér vagy meleg kecsketej rendelésével gyógyították volna, de sem ezek a praktikák, sem orvosi egyetemet látogató fia chirurgus tudománya nem segíthetett rajta. Halála után könyvtáralapító-helytörténészként elhíresült unokaöccse, Mogyoróssy János gondoskodott árváiról.
