Megszámlálhatatlan díj, elismerés, serleg: mindezek az egykori gyulai fogathajtó bajnok, Fábián Sándor szobáját díszítik. Az, hogy az ő neve nem cseng olyan ismerősen Gyula város lakossága előtt, az a múlt hibája. A lovakról, a fogathajtásról és hivatásszeretetről otthonában nyilatkozott a Gyula Tv-nek.
– Már kora gyermekkoromban közel kerültem a lovakhoz, hiszen édesapám csikós volt, így én magam is ezen a területen segédkeztem – kezdi mesélni Sándor, hogy miképpen is indult kapcsolata a lovakkal. – Aztán miután édesapám fuvaros lett, még többet tanulhattam ezekről a nagyon intelligens, de komoly gondoskodást igénylő állatokról. Miután pedig Gyulán gyökeret vertünk feleségemmel, vásároltunk egy saját lovat a jószágok mellé. Ekkor úgy döntöttünk, elkezdjük a versenyzést egy kettes fogattal, akkor még a sarkadi klub színeiben. Miután folyamatosan sikerült szép eredményeket elérnünk, beneveztem az országos egyesbe is, ahol egyre feljebb sikerült jutni. Így lettünk kétszeres magyar bajnokok, hajtóderbigyőztesek, és még a világbajnoki selejtezőben is részt vettünk. Persze ez nem kevés időt, energiát, és nem utolsósorban pénzt emésztett fel, de az elért eredmények arra sarkalltak, hogy tovább folytassuk ezt a sportot, ami inkább életforma volt a számunkra. Ahhoz azonban, hogy ilyen teljesítményeket tudjunk produkálni, nagy szükség volt a ló szeretetére, türelemre, kitartásra, hiszen komoly edzéseken sajátíthatja el ló és lovasa azt a tudást, amivel már el lehet indulni egy komoly versenyen. Sok lemondással járt ez az elkötelezettség, a támogatás is minimális volt, de annyi szépséget, örömöt adott számunkra, hogy ha ma újra kezdenénk, ugyanígy csinálnánk most is.
A lótartás nem egyszerű dolog, ezt Steigervald József is megerősítette, aki dolgozott is jó ideig együtt Fábián Sándorral.
– Jól ismerem Sanyit, hiszen amikor a Munkácsy Tsz átalakult, mi vettük át az akkori lovasokat és a Galopp Kft. égisze alatt igen szép sikereket könyvelhettünk el. Éppen ezért is sajnálom, hogy a város annak idején nem fordított elég figyelmet a lovassportra, ezért nem is igazán tudták a gyulaiak, hogy milyen eredményekkel büszkélkedhet a fogathajtó bajnok.
Fábián Sándor hangsúlyozta, neki a fogathajtásban nem volt úgynevezett mentora, egy-két ismerős segítségén kívül mindent el kellett lesnie és autodidakta módon megtanulnia.
– A lótartásnak szigorú szabályai vannak – ezt már dr. Csordás Attila állatorvos mondta a Gyula Tv-nek. A szakember elmondta, a lótartásban az egyik legfontosabb dolog a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány biztosítása. A ló ugyanis keveset hasznosít szervezete számára a bevitt táplálékból, ezért szinte folyamatosan ennie kell. Emellett biztosítani kell, lévén, hogy nagytestű állatról van szó, a megfelelő mozgást és a gondozást. Lótartásnál van néhány tipikus fertőző betegség, de ezek megfelelő figyelemmel megelőzhetőek. Ha viszont beteg a ló, az igen komoly költséget emészthet fel, ha már csak a gyógyszerekre gondolunk.
Ez pedig összecseng Fábián Sándor azon kérdésre adott válaszával, hogy miért is kellett abbahagyni a hajtást. Nos, egyszerűen a pénz miatt. Mostanra ugyanis már milliós tételekről beszélhetünk, ha valaki ezzel szeretne foglalkozni.
Pedig ki tudja, milyen további eredményeket tudtak volna elérni feleségével, ha a rangjának megfelelő támogatásban részesülnek. De ez a kérdés ma már sajnos csak múlt időben tehető fel.
