Széchenyi, a harmonikus címmel tartott két és fél órás előadást február 14-én Eperjes Károly a Gyulai Várszínház Kamaratermében. A színművész két és fél éven át készült a Bereményi Géza által rendezett, 2002-ben bemutatott Hídember című film főszerepére. Az előadáson a hosszú felkészülés során szerzett ismereteit, élményeit a tőle megszokott hévvel osztotta meg a közönséggel, és természetesen szóba kerültek aktuálpolitikai kérdések, valamint személyes hitvallása is.
Eperjes Károly az este folyamán azt szerette volna bebizonyítani, hogy tévesek azok az állítások, amelyeket az „elnehezült magyar történelemszemlélet” alapján az iskolában tanítanak gróf Széchenyi Istvánról, vagyis hogy ő a legnagyobb magyar (hiszen önmaga nem tartotta magát annak), hogy megbolondult, és hogy öngyilkosságot követett el, ezért a színész annak idején kikötötte a szerződésében, hogy nem hajlandó nyílt színen főbe lőni magát.
Széchenyi – fejtette ki Eperjes – azért utasította vissza Kossuth állítását, mert tudta, hogy Szent István a legnagyobb magyar, hiszen a naplójából kiderül, számára ő volt a példakép. A színművész hangsúlyozta, nem lehetett egy olyan ember bolond, aki Döblingből egymaga megbuktatta a Bach-rendszert Blick című könyvével, akihez Deák ment el tanácsot kérni. A grófnak idegösszeroppanása volt, ezért nem alakít Eperjes bolondot a filmben.
Széchenyi halálát a bécsi titkosrendőrség jegyzőkönyvének másolata alapján játszotta el a színész. E szerint a grófot első emeleti dolgozószobájában találták meg, bal féltekéje szét volt lőve, nyugalmi pozícióban ült a bőrfotelban, kezei a lágyékán hevertek. Kézi lőfegyvere mintegy 15 cm-rel a bal térde fölött nyugodott. Ha egy öngyilkos főbe lövi magát – részletezte Eperjes – akkor a plafonon is lett volna vér. A fegyverszakértők véleménye alapján a fegyvernek, a súlya miatt, minimum 5–8 méterre kellett volna elrepülnie a lövéstől, Széchenyinek pedig le kellett volna csúsznia a földre a fotelból. Magyar igazságügyi szakértők és történészek – mondta a színész – megvizsgálták a gróf halotti ruháját, melyen három tűszúrásnyomot találtak a szíve körül. Itt találták a legtöbb vért és az ölében – állította Eperjes.
A színművész kijelentette, felkészülése során a Magyar Tudományos Akadémia Levéltárában olyan anyagokat tanulmányozott, amelyeket magyar történész évek óta nem vett a kezébe. A levéltárban 7-8 könyvet olvasott kéziratban Széchenyi meggyilkoltatásáról, melyek közül van, ami még soha nem jelent meg nyomtatásban. Kutatásának a legszebb pillanata az volt, amikor az Akadémia páncélszobájában, ahová csak köztársasági elnöki engedéllyel lehet belépni, megnézhette Széchenyi eredeti naplóját – mesélte Eperjes Károly.
