A Sorforduló jelenleg is futó része egy olyan családot mutat be, ahol hétvégén nincs unalom, nincs délutáni szunyókálás, van viszont hatalmas gyermekricsaj és még nagyobb boldogság. Karsai Károlynak és nejének nyolc gyermeke van. Azt mondja, ahol van már pár tányér étel az asztalon, ott jut még egy. Mindig nagy családról álmodtak, ez volt a vágya mindkét félnek. Persze az csak idővel dőlt el, hogy nem egy „hagyományos” háromgyermekes családról lesz szó. Amikor otthonukban felkerestük őket, mondták, hogy most alig vannak itthon, és így csak kilenc személyre kellett megteríteni a vacsoraasztalt. Sajnos nem éppen tipikusnak mondható béke volt a házban, az egyik fiú éppen zongorán gyakorolt. Igaz, csak pár hónapja bűvöli a hangszert, néhol helytelen ujjrenddel, de lelkesen, kitartóan tette azt. A másik szobában halk hegedűszó hallatszott, ott éppen a család ifjabb lánytagjai közé tartozó lány játszott a fidulán. A szülők szerint az alapműveltség részét képezi a zene – ezért nem is számít tipikusnak a család…
Ottjártunkkor nagy volt a hajtás, ugyanis Karsainé a tanítás mellett a Máltai Szeretetszolgálat sarkadi központjában is dolgozik, és pont akkor futott be a holland kamion. Karsai Előd, aki már a „nagyfiú” jelzőt viseli a családban, ott szorgoskodott a lerakodásnál. Neki ez meg sem kottyant, ugyanis hobbija a testépítés. Adódott a kérdés, mi lesz a vacsora? Karsainé nem egy ijedős típus. Azt mondja, nincs nagy különbség a főzés technikájában, inkább a mennyiségre kell egy kicsit jobban odafigyelni. Ugyanúgy esznek, mint bármely más család. Mindennap kerül hús az asztalra, kivéve pénteken. Akkor ugyanis tészta vagy hal a menü. Azt azért büszkén meséli, hogy amikor egy nagyobb összejövetelre készített töltött káposztát, bizony meg sem állt kétszázhatvan töltelékig.
A szülők szerint azért nyolc gyermek nevelését nem lehetett volna segítség nélkül győzni. Mint mondták, a segítség mindig kéznél volt. A korkülönbségekből adódóan a nagyobbak segítettek ott, ahol tudtak – ez egyébként a mai napig így van: a hűtőn mindig ott a táblázat személyekre osztott teendőkkel. A nagyfiúk is teljesen tisztában vannak a pelenkázás, etetés fortélyaival. De azt vallják, hogy a kicsik is ki tudták és tudják venni a részüket a közösből. Ahogy az apa fogalmazott, a játékokat mindenki el tudja pakolni maga után, de étkezés után a tálcát és a tányért a helyére rakni sem nagy tudomány. Ezt mindenkinek meg kell csinálni.
A családi boldogsághoz a szülők szerint egy dolog nélkülözhetetlen. Ez nem más, mint a szeretet. A krisztusi szeretet. Karsai Károly állandó diakónus, felesége hittantanár. A családfő mindennap hálát ad Istennek, hogy ilyen családban élhet. Mondta, hogy a legcsodálatosabb az, ha valamilyen probléma akad, akkor a legnagyobbtól a legkisebbig össze tudnak ülni, és közösen találják ki, mi legyen a megoldás.
