Lakossági fórum keretében a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség kormányzásának elmúlt másfél évéről adott számot Gyula városában december 8-án Kövér László, az Országgyűlés elnöke. A lakossági fórumot követő sajtótájékoztatón elmondta, amikor a kormányzást átvették, az ország az összeomlás szélén állt. Amennyiben nem nyúlnak a rendkívüli adóhoz, akkor 2010 végét nem érte volna meg a magyar gazdaság. Olyan nehézségekkel találkoztak akkor, hogy kétségessé válhatott például a közszféra béreinek finanszírozása vagy a vonatközlekedés fenntarthatósága.
– Az elmúlt másfél évről adtunk egymásnak számvetést a megjelentekkel. És azért volt fontos ezt felidézni, hogy az eredményeinket vagy éppen a céljainktól való elmaradást mérni tudjuk.
– Egy olyan állapotban lévő országot vettünk át 2010-ben, amely gyakorlatilag az összeomlás, a csőd szélén állt morálisan, politikai értelemben és a költségvetés, államháztartás szempontjából is. Csak az utóbbit vegyük szemügyre: több százmilliárdos lyuk tátongott azon a költségvetésen, amelyet Bajnai Gordonék hátrahagytak. Gyakorlatilag a közszféra finanszírozása ellehetetlenült nyárra, legkésőbb októberre. Ha akkor nem nyúlunk – mostanában úgy mondjuk – ortodox gazdasági eszközökhöz, amelyek leginkább a rendkívüli adóban öltöttek testet, akkor gyakorlatilag az ország 2010 végét nem érte volna meg működő állapotában. Az akkori önkormányzati választási kampányban úgy fogalmaztunk, hogy 2010 legjobb eredménye – az önkormányzatok és mindenki szempontjából – az lesz, hogy még egy olyan országban koccinthatunk a 2011-es esztendőre szilveszterkor, hogy a nyugdíjakat folyósítják, a béreket megkapják, járnak a vonatok és így tovább, és így tovább. Ez önmagában is nagy teljesítmény volt.
– Akkor úgy gondoltuk, 2010 a válságkezelés, az összeomlás megakadályozásának éve után 2011 az erőgyűjtés esztendeje lesz, amihez képest 2012-ben úgy készültünk, hogy az elrugaszkodás esztendeje lehet, és az első, általunk megtervezett költségvetési esztendőnek a végén már láthatóak lesznek azok a jelek, amelyek a kibontakozást vetítik elő. Gazdasági növekedésbe fektettük a reményünket, hogy nemcsak a közszférát tudjuk az addigi kondíciókkal finanszírozni, hanem az államadósság csökkentése komolyan reálissá válik. Ez többek között 2011 év végére, a jövő évi költségvetés előkészítési időszakában igazzá is vált, leszámítva a forint-euró árfolyam hektikus mozgását. Az államadósságot sikerült csökkenteni. Az év második felében olyan nehézségekkel kellett szembenéznünk, amelyekre nem készültünk. A világgazdasági környezet addigi rossz állapotához képest válságos képet mutatott és mutat. Hiába nem vagyunk az euróövezet tagjai, az euróválság Magyarországot is alapjaiban érinti. Nemcsak a befektetői bizalom egész Európában történő megingása okán, hanem a német gazdaság sem hozta azt a teljesítményt, amit a német politikusok tavalyi költségvetési vitájukban előrekalkuláltak. A magyar gazdaság főként a német gazdaságnövekedéshez igazodik. Ezért a kormányzat kénytelen volt növekedési kilátásait és a költségvetés bevételi oldalát is korrekció alá vonni. Az általános vitát már lezártuk, a főszámokat elfogadtuk, de erre a helyzetre nyilvánvalóan a kormánynak reagálnia kell. A bevételi és kiadási oldalt továbbra is egyensúlyban kell tartani, vagyis azon hiánycélt nem adjuk fel, amit előzőekben megfogalmaztunk. Persze vannak negatívumai, amit az ellenzék joggal, néha pedig meglehetősen álságos módon kritizál, de olyan emberfeletti teljesítményt produkált a kormány, ami a rendszerváltás kezdetekor volt tapasztalható. Olyan törvényalkotási tempót diktáltunk a magunk számára, amely példátlan, és ehhez a tempóhoz képest, azt gondolom, a törvények minősége is elfogadható. Bár magam is számos problémát láttam, látok is, de olyan hibát nem követtünk el, amelynek a következményei súlyosok lennének. Az előttünk álló idő alkalmas lesz arra, hogy befejezzük a törvényalkotási programot, a következő fél évben megalkossuk a sarkalatos törvényeket, amik a gazdasági és közszféra-átalakításhoz kellenek, elvégezzük azokat a korrekciókat, amelyeket a megváltozott körülmények diktálnak– zárta gondolatmenetét Kövér László.
