A művelődési házban nemrégiben a József Attila Színház vitte színre Sarkadi Imre ma már klasszikusnak számító darabját, az Elveszett paradicsomot. Az előadásra várva azon gondolkodtam, vajon a közönség fiatalabb része megérti-e majd a drámai motívumot?
Nevezetesen, hogy az ötvenes években, amikor a darab játszódik, még tilos volt Magyarországon az abortusz. Sebők Zoltán, a főhős, agysebész létére éppen ezért végzi személyesen a tiltott műtétet szeretőjén, aki belehal a dologba. Aztán megnyugtattam magam: ez a mű van annyira jó, hogy akkor is élvezhető, ha mindezt nem tudjuk.
Vannak pillanatok, amikor úgy tűnik, nincs tovább. Amikor az ember úgy érzi, az életnek tovább nincs értelme, a kaotikus zűrzavarból nincs kiút. Ilyen állapotban érkezik a sikeres fővárosi agysebész apja vidéki házába, hogy a felelősségre vonásig hátralévő néhány napot a bölcs öreggel töltse. Élete összeomlani látszik, búcsúzni megy atyjához, aki saját példáján keresztül igyekszik megvilágítani, hogy soha nincs későn, megoldás mindig van. Hogy ki miként kezeli ezeket a válságos helyzeteket, függ a személyiségtől, de függ másoktól is. Sebők Zoltán, aki mindent megkapott az élettől, nem akar börtönbe vonulni. Eldöntötte, hogy inkább meghal. Nem számolt azonban azzal, hogy a házban vendégeskedő rokon lány alapjaiban forgatja fel terveit. Rövid idő alatt beleszeret Mirába, s elkezdi másként látni a jövőt, merthogy a lány viszonozza érzelmeit. Amit az apa nem tudott elérni a bölcsességgel, elérte Ámor a maga eszközeivel. Szinte csak úgy mellékesen közben megoldja nővére súlyos problémáit, ráveszi, hogy lépjen ki a rossz házasságból.
A darab mondanivalója egy mondatba is belefér: jövő mindig van, újrakezdeni sohasem késő. Akkor sem, ha nehéz. A hit a fontos, no és a motiváció.
Az előadás közönségének szimpátiáját elsősorban Koncz Gábor Kossuth- díjas színész Sebők tanár úrja nyerte el, igazolva, hogy a művész nem véletlenül lett a Halhatatlanok Társaságának tagja. Ő minden további nélkül játszhatott volna a darab televíziós változatában is, melyet a sors szeszélye folytán éppen a gyulai előadás napján ismételtek meg az egyik adón. A főszerepben Páger Antallal, Cserhalmi Györggyel. Aki sietett haza a színházból, még éppen elérte a kezdést. Megérte…
