A legnagyobb magyar fia, gróf Széchenyi Ödön (1839–1922) nevéhez fűződik többek között a fővárosi szervezett tűzvédelem megszervezése. Eredményes hazai működése után a gróf hozta létre a törökországi tűzoltóságot is. Munkája elismeréseként számos kitüntetést és címet kapott, a török tűzoltó-hadosztály főparancsnoka, altábornagy, szultáni hadsegéd lett és a pasa méltóságot is elnyerte.
A Budapesti Önkéntes Tűzoltótestület javaslatára 1892-ben népes delegáció utazott Konstantinápolyba Széchenyi Ödön köszöntésére harmincéves tűzoltói jubileuma alkalmából. A M. Kir. Államvasutak különvonatot biztosított a mintegy száz jelentkezőnek. A résztvevők többsége a fővárosi és vidéki tűzoltó-elöljárók sorából került ki, Gyula városát Chriszto Miklós árvaszéki jegyző, az 1886-ban alakult helyi önkéntes tűzoltóegylet főparancsnoka képviselte. A küldöttség 1892. július 9-én indult Budapestről, s negyvenkét órai vonatút után – Szerbia, Bulgária érintésével – július 11-én délben érkezett meg Konstantinápolyba.
Az utazók Isztambulban II. Abdul-Hamid szultán és Széchenyi Ödön vendégszeretetét élvezték. A padisah és a pasa két-két hadsegédje és tűzoltó tisztje kalauzolása mellett ismerték meg a várost és környékét. Megfordultak a török császári kincstárban, palotákban, múzeumokban, hajókáztak a Boszporuszon. Elzarándokoltak a galatai kolostortemplomhoz, II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona sírboltjához. Felkeresték a turisták az előkelő diplomatanegyedet, Perát, a nyüzsgő bazársort, valamint a cipruslombokkal övezett Skutarit, ahol Guyon Richárd sírhantja előtt rótták le kegyeletüket. A szultán villásreggelire invitálta a lánglovagokat, egy magyar származású dúsgazdag nagykereskedő pedig nagyszabású, hangversennyel egybekötött estélyt adott honfitársai tiszteletére. Chriszto Miklós – „mint afféle nagy pipás és szenvedélyes czigarettező” – néhány társával együtt ellátogatott az 1600 munkást foglalkoztató állami dohánygyárba is.
A konstantinápolyi tűzoltóság díszgyakorlatot rendezett a magyar tűzoltók tiszteletére. A szemlén a török tengerész-tűzoltók is felvonultak, mászóház-gyakorlatot és kivonulást is bemutattak. Chriszto főparancsnok számára a program legérdekesebb része a szultán szokásos pénteki mecsetbe vonulásának, az ún. szelámliknak a megtekintése volt. A bámészkodók előtt a díszmenetben eunuchok kíséretében elhaladtak a padisah feleségei és leányai is, és több tízezer turbános, egyenruhás lovas és gyalogos katona várta az ima végét. A szultán a Széchenyi pasa köszöntésére érkezett delegáció tagjait rangos kitüntetésekkel ismerte el, Chriszto Miklós – többekkel együtt – török vitézségi és életmentési érdemrendben részesült.
A hivatali teendői mellett lapszerkesztéssel és szépirodalommal is foglalkozó Chriszto jó tíz évvel a sztambuli út után ismét kapcsolatba került a várossal. 1905-ben szerzett tudomást Christodulos görög antikvárius Konstantinápolyban bekövetkezett haláláról. Egyházi okmányokkal igazolni tudta, hogy a görög szabadságharc leverése után Magyarországra vándorolt ősei – a Christoforos családtagok – révén oldalági rokonságban áll a vagyonos műgyűjtővel. Az értékes hagyaték ügyében ügyvédje útján vette fel a kapcsolatot a konstantinápolyi konzulátussal; azt, hogy eredménnyel jártak-e erőfeszítései, egyelőre homály fedi.
