A modern város elengedhetetlen kelléke a világítás. A 19. század közepétől újfajta világítási módok jelentek meg. Ilyen volt az olaj-, gáz-, valamint a század utolsó évtizedeiben a villanyvilágítás.
Gyulán a villanyvilágítás bevezetésének gondolata már az 1890-es években felvetődött. 1896-ban Dutkay Béla polgármester és Szánthó Henrik városi mérnök aláírási íveket bocsátottak ki, mivel „szükségesnek mutatkozik előzetesen a magánfelek, valamint a testületek, körök és kávéházak stb. helyiségekben felállítandó, illetőleg bevezetendő lámpák számának és világító erejének meghatározása”.
1898 júliusában a város szerződést kötött a Magyar Forgalmi Vasút Rt.-t képviselő Walfisch Mór és Tevan Adolf vállalkozókkal a villanyvilágítás bevezetése tárgyában. Ezt megelőzően a májusi közgyűlésen megállapították, hogy a cég ajánlata szerint a villanyvilágítás üzemeltetésének költsége nem lenne sokkal több, mint a városi olajlámpák égetése. A szerződést azonban a megyei törvényhatósági bizottság nem hagyta jóvá, mert a város szakértő meghallgatását elmulasztotta. A törvényhatósági bizottság határozata szerint a városnak ki kellett kérnie a Technológiai Iparmúzeum egyik tanárának, mint független szakértőnek, a véleményét. Szakértőnek utóbb Straub Sándort kérték fel.
Az új szerződést 1899. április 13-án kötötték meg. E szerint Gyula város a vállalkozónak ötven évre kizárólagos jogot adott a város határain belül a „villamos világítási és erőátviteli áram vezetésére szolgáló kábelek vagy sodronyok lerakására”, valamint arra, hogy villamos áramot „iparszerűleg előállítson és magánosok vagy közintézetek számára eladjon vagy szolgáltasson”. Közvilágítás tekintetében a cég 300 db, egyenként 16 gyertyafény erősségű lámpa felállítását vállalta, ezen lámpák egyik felének fél éjjel, másik felének pedig egész éjjel kellett világítani. Ezért a szolgáltatásért a város évi 4500 forint átalány összeget volt köteles fizetni. Az áramszolgáltató ezen kívül vállalta, hogy 5 db tízamperes ívlámpát állít fel, melyeket ingyen árammal lát el. Az új szerződést a törvényhatósági bizottság jóváhagyta, s üdvözölte a szerződés azon pontját, mely előírta, hogy Gyulán villanytelep létesüljön. A telephely felállításával ugyanis a város számos gazdasági előnyhöz juthat.
A Békés 1899. december 3-i számában beszámolt a gyulai villanyvilágítás első tapasztalatairól. A cikk szerint a villanyvilágítás egyelőre csak mutatóképpen terjesztette fényét. Ekkor villany még csak a kórházban, a vármegyeháza egyes épületeiben, a főispáni és az alispáni lakásokban volt. A kórház területén berendezett ideiglenes villanytelep még csak gyenge áramot szolgáltatott. 1900 tavaszán kezdték el a végleges villanytelep építését a Ruca utcában (ma Alpár utca). Ugyanebben az évben vezették be az áramot a városházára, a Göndöcs-kerti pavilonba, a Szarvas-fogadó épületébe, valamint a pénzügyigazgatósági lakásba.
A Magyar Vasútforgalmi Rt. 1901 decemberében a villamossági vállalatot átruházta a Békés Megyei Villamossági Rt. részére. Az 1902-es polgármesteri jelentésben olvashatjuk, hogy „Gyula város utcáit és tereit 345 izzólámpa és 5 ívlámpa világítja meg”. Ezek voltak a kezdeti lépései a modern gyulai világítás kialakulásának.
