Az aradi vértanúk emlékére szervezett megemlékezést a Honvédelmi Minisztérium és Gyula Város Önkormányzata október 6-án. A nemzeti gyásznapon dr. Dankó István, a Honvédelmi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkára emlékezett vissza elsőként az 1848-49-es eseményekre.
– Egy levert, ám nem vesztes forradalom és szabadságharc katonái voltak a vértanúk, hiszen az abszolutizmusra és önkényre berendezkedő Habsburg-ház már csak kizárólag katonai terrorral kormányozhatott, mert ez az ország és annak népe 1867-ig, a kiegyezésig, kitartott forradalmi vívmányai mellett. Mint ahogy ez az ország és népei tisztelték és nem feledték a szinte semmiből teremtett honvédsereget és annak mártír katonáit. Névtelen félisteneknek nevezte Kossuth Lajos azt a több mint 230 ezer katonát, akik közül mintegy 55 ezer honvéd veszítette életét a honvédő másfél esztendő alatt. A hadbíróság pálcát törhetett életük felett, ám parancsuk csak a puska és az akasztófa árnyékáig hatott. További sorsukra nem lehettek kihatással. Nincs a földön olyan magyar ember, aki ne tudná, ne érezné, hogy mit jelent az aradi tizenhárom mártíromsága, a magyar Golgota története és 1848 eszménye. A nemzet, az ország társadalma 1849-ben, sőt azóta is tudja, hogy kivégzésük, büntetésük érdemtelen és teljes mértékben értelmetlen is volt. Amit életükkel vagy életükben elvett az önkény hatalma, a nemzeti emlékezet pótolta, kegyelettel hajtunk fejet előttük. Talán nem túlzó állítanunk, hogy 1848-49 mártírjai részei lettek identitásunknak a mai korban is. Azóta tudjuk, mekkora súlya van a magyarságnak, hiszen a nyelvünket sem beszélő, külhonban született katonatiszteket végeztek ki érte. Azóta tudjuk, mit ér a köztársaság, milyen súlya van az alkotmánynak, hiszen az uralkodói parancs ellenére is kitartottak mellette katonáink annak idején.
A megemlékezésen beszédet mondott dr. Böröndi Gábor dandártábornok, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka is.
– A mai napon a Magyar Honvédség katonái is emlékeznek. Hősökre emlékezünk, akik soha, semmilyen körülmények között nem feledték azt, mivel tartoztak önmaguknak és hazájuknak. Damjanich János tábornok kivégzése előtti utolsó imájában is a hazájára gondolt. „Oltalmazd meg Mindenhatónk az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől”. Ezekre a 162 esztendővel ezelőtt hősi halált halt igaz emberekre, jó katonákra, egykori bajtársainkra emlékszünk ma, amikor történelmünk egyik legfontosabb fejezetében mutatnak olyan példát, ami a mai napig mérceként szolgál számunkra. Kötelességünk elvállalni a haza által ránk rótt felelősséget minden körülmények között. Dandárunk jelmondatának megfelelően becsülettel, bátorsággal, helytállással. Tisztelet Gyula városának, tisztelet a gyulai polgároknak, hogy a tizenhárom aradi vértanú emlékét a mai napig őrzik – mondta a dandárparancsnok.
Csőke Péter kőfaragónak és Nagy László pedagógusnak a Honvédelmi Emlékhely felállításában játszott szerepükért emlékplakettet és oklevelet adományozott Hende Csaba honvédelmi miniszter. A díjat Hegyessy Árpád nyugalmazott ezredes adta át.
A nemzeti gyásznapon Nemcsák Károly, Jászai Mari-díjas színművész mondott verset, közreműködött a Peep Bo! magyar eklektikus zenekar, valamint Perlaki Attila vezényletével az Erkel Ferenc Vegyes Kar.
