A napokban lesz húsz esztendeje, hogy Gyulán Alfred Fögen főpolgármester és dr. Pocsay Gábor polgármester kézjegyükkel látták el azt a dokumentumot, amellyel kezdetét vette Gyula és Ditzingen partnervárosi kapcsolata. A kapcsolatot meglepő módon a német fél kezdeményezte. Még a rendszerváltás előtt – bizonyára a vasfüggöny lebontásában játszott magyar politikai szerep is közrejátszott ebben – határozta el a Baden Württembergben található kisváros vezetője, hogy magyar testvértelepülést keresnek maguknak.
Ma már a feledés homálya fedi, hogy pontosan miképpen is esett a választás Gyulára, az Alföld délkeleti részén található fürdővárosra. Talán valaki járt már itt és mesélt Herr Fögennek, talán egy prospektus jutott el a főpolgármester kezeihez, talán a német követség keresett a Ditzingenhez passzoló méretű partnervárost – ma már csak kevesen tudják. Tény az, hogy Alfred Fögen megkereste az elképzeléssel az akkori tanácselnököt, Takács Lőrincet. Megkezdődött a kapcsolatok kiépítése, egymás megismerése. A folyamatot a magyar rendszerváltás sem tudta megakadályozni, s 2001 októberére megszületett az együttműködés kereteit meghatározó dokumentum, melyet a felek alá is írtak. Ennek az emlékezetes aktusnak ünnepelték a huszadik évfordulóját előbb májusban Ditzingenben, majd most, október verőfényes első hétvégéjén Gyulán.
Dr. Görgényi Ernő polgármester lényeges elemként emelte ki az ünnepségen, hogy az évforduló emlékezetessé tétele érdekében összefogott a gyulai önkormányzat a helyi civil szervezetekkel. Ezzel is demonstrálni kívánták, hogy ez az együttműködés nem pusztán az önkormányzat ügye, magáénak érzi azt a város lakossága is. A német delegáció számára szombaton este a gyulai német kisebbség szervezett programot. Bizonyára kitettek magukért, hiszen Michael Makurath főpolgármester külön megköszönte vendéglátásukat. Vasárnap pedig az Önkéntes Tűzoltózenekarok Fennmaradásáért Alapítvány látta vendégül az ünneplőket.
A jubileumi rendezvény hivatalos programja vasárnap délelőtt a Városházán kezdődött. Az ünnepség fényét emelte, hogy ebből az alkalomból delegációk érkeztek Gyula testvérvárosaiból, Aradról és Budrióból. (Ditzingennek ma is Gyula az egyetlen testvérvárosa.) Kepenyes Pál lenyűgöző klarinétjátéka alapozta meg az ünnepi hangulatot.
Dr. Görgényi Ernő köszöntötte a vendégeket, ünnepi beszédében visszatekintett a kapcsolat létrejöttének időszakára. Név szerint is megemlítette azokat, akik sokat tettek az együttműködés fejlődéséért. Kitért arra is, hogy abban az időszakban hazánk éppen készült visszatérni a szabad országok európai közösségébe, számunkra ezért volt fontos ez a kapcsolat. Német barátaink számára pedig lehetőséget nyújtott arra a partnerség, hogy megismerjék egy kommunista uralom alól szabaduló nép életét. A polgármester hangsúlyozta, hogy egyenrangú felek együttműködéséről van szó. Utalt arra, hogy ez a partnerség azért erősödhetett évről évre, mert azt a két város lakói is fontosnak tartják. Az évek során barátságok születtek, sőt még szerelem is szövődött, melynek házasság és két valódi gyulai-ditzingeni gyermek az „eredménye”.
Michael Makurath is megerősítette kollégája véleményét, amikor kifejtette, hogy a testvérvárosi kapcsolat kezdetben csak egy politikai vízió volt, melyet a polgárok töltöttek meg tartalommal. Ezt viszont nagyon sikeresen tették, hiszen ma már több ezerre tehető azoknak a gyulai és ditzingeni lakosoknak a száma, akik látogatást tettek a partnervárosban.
Az ünnepi beszédek után Jenei Kálmán rövid filmjét tekintették meg az ünneplők, amelyet a szerkesztő a testvérvárosi kapcsolat első időszakának híradásaiból állított össze.
A nosztalgia percei után ditzingeni zenészek szórakoztatták a megjelenteket. Előbb egy harmónika zenekar, majd a hétvégén a város több rendezvényén is fellépő fúvósok játszottak. Parádésra sikeredett a zárás is, két fiatal gyulai táncoslány a két város zászlajával lejtett szívbe markoló táncot.
A városházi rendezvény után az ünneplők a Mogyoróssy János Városi Könyvtárba sétáltak át. Itt a városi könyvtár munkatársai és a Goethe Intézet által összeállított kiállítást tekintették meg, mely a közelmúlt német nyelvű irodalmi történéseit összegzte.
A nap fénypontja kétségtelenül Ditzingen város ajándékának átadása volt. Német barátaink a legöregebb ditzingenit hozták el nekünk. Elkészíttették a világhírű Hirschlandeni harcos névre hallgató 2500 éves kelta szobor élethű másolatát, melyet a Dürer teremben kialakított kelta elemekkel díszített környezetben állítottak fel. A szobor szinte minden kelta művészetről szóló kiadványban szerepel, Hirschlandenben találták meg egy halomsír feltárásakor.
Michael Makurath főpolgármester elmondta, hogy a kelták szinte egész Európában hagytak maguk után nyomokat. Német földön ugyanúgy megtalálhatók, mint Magyarországon, vagy Törökországban és Spanyolországban. Ebben az értelemben az európai egység korai megteremtői. Maga a szobor pedig annak a szövetségnek a jelképe, melyet a két város kötött meg két évtizeddel ezelőtt.
Mondandóját dr. Görgényi Ernő is megerősítette, amikor felemlítette néhány gyulai kelta lelőhely nevét. Majd megköszönve az ajándékot, bizakodását fejezte ki atekintetben, hogy a két város kapcsolata legalább olyan kort ér meg, mint a Hirschlandeni harcos.
Az ajándékszobor leleplezése után a delegációk és a vendéglátók a Kohán Képtárban díszebéden zárták a napot. A gyulai tűzoltók most is kitettek magukért. A pompás ebéd mellé hangulatos szabadtéri rendezvényt szerveztek, ahol táncosok és mazsorettcsoportok szórakoztatták a vendégeket és a vendéglátó város polgárait.
