Külföldi együttesek térzenéjével már pénteken délelőtt megkezdődött a Minden Magyarok XVII. Nemzetközi Néptáncfesztiválja. Öt országból több mint ötszáz táncos és zenész érkezett, hogy három napon keresztül szórakoztassa a közönséget, megismertesse nemzeti kultúráját. A fesztivál remek keretet biztosított az augusztus 20-i állami ünnepnek, hiszen egész hétvégén színes programot szolgáltatott mind a gyulaiaknak, mind pedig a hozzánk érkezett vendégeknek.
Pénteken ebéd után már benépesült a vár környéke.
A tűző napsütés ellenére egyre több sétáló kíváncsiskodó sürgölődött a várkertben felállított sátrak között. Lassan megszokottá és ismerőssé válnak a népi mesterségek mívelői Gyulán, hiszen az idén nem először állították fel a kovácsüllőt, a szövőszéket. És örvendetes az is, hogy a rendezvények többségén nem műanyag bóvlit kínálnak az árusok, hanem értékes népművészeti vagy kézműves termékeket. Nem volt ez másként most sem. A kovácsüllőn táncoló kalapács vidám csilingeléssel, a szalonnás, hagymás, tejfölös finomságot rejtő kemence ellenállhatatlan illatával csalogatta az érdeklődőket.
A kisgyermekes szülőket húzta – ha nem is az olthatatlan kíváncsiság, de a játékra mindig kész apróságok keze a népi játékok irányába. Olyan elmés dolgok felé, melynek jó részét az apukák, anyukák sem ismerik. A felnőttek egy része elcsodálkozott azon, hogy a több száz éves játékok, melyek a legegyszerűbb alapanyagokból készültek, most is lebilincselik a gyermekeket. Bizonyítva, hogy a kicsik jól érezhetik magukat a számítógép monitora nélkül is.
Valamivel később a színpad körül is megélénkült az élet. Előbb a Kereplő Színház szórakoztatta egy népi játékkal az akkor még nem túlságosan nagyszámú nagyérdeműt, majd a Magyarországi Románok Hagyományőrző Táncegyüttese lépett a deszkákra. Lendületes táncukat nem fogta vissza a minden erejét kiadni igyekvő nap.
A Langaléta Garabonciások megjelenését előbb meghökkenés, majd öröm fogadta. Hiába, az emberek többsége még mindig meglepődik, ha gólyalábon járókkal találja magát szemközt, pedig Gyulán ez már igazán megszokott dolog.
Öt órakor avatták fel a Kossuth téren városunk legújabb köztéri szobrát, Vígh Tamás Kossuth-díjas szobrászművész Múlt és jövő című alkotását. A szobor elkészítése után elhunyt művészt Oroján István méltatta.
A nap fénypontja kétségtelenül a Világórától induló menettánc volt, amely sok száz embert csalt az utcákra. A magyar és külföldi együttesek, a jókedvűen mókázó gólyalábasok eleven, színes forgatagot varázsoltak a nézők elé. Óraműpontossággal a virágosítási verseny eredményhirdetése után érkeztek a Tószínpadhoz, ahol dr. Kovács József országgyűlési képviselő köszöntötte a fesztivált. „A zene és a tánc a világ közös nyelve, amelyet mindannyian megértünk. A magyar zene és a magyar tánc pedig a mi közös nyelvünk, amely egyidős anyanyelvünkkel, s amelyet minden magyar olyan jól ért” – hangsúlyozta a képviselő. Rámutatott arra is, hogy ez a fesztivál ünnepi színfoltja a gyulai kulturális életnek, mert a résztvevők elhozzák ide saját értékeiket is. Azonban a különböző népek táncfolklórjában a nemzeti sajátosságok mögött megsejthetők azok a közös gyökerek, amelyek összekötik a nemzeteket.
A köszöntő után a tószínpadon bemutatkoztak a külföldi együttesek, majd a kitartóbbak átvonultak a kisszínpadhoz, ahol táncházzal fejeződött be a fesztivál első napja.
Szombaton a városban itt is, ott is feltűntek a nemzeti viseletbe öltözött táncosok, több helyszínen is bemutatót tartottak. Persze erre a napra is jutott a zenés, táncos programokon kívül is egyéb érdekes esemény. Az Erkel Hotel földszinti kisgalériájában Békés megye története címmel nyitottak kiállítást, amely szintén sok érdeklődőt vonzott.
Az állami ünnep estéjén Farkas Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a vendégeket. Beszédét történelmi visszatekintéssel kezdte, utalva arra, hogy büszkék lehetünk magyarságunkra, nemzetünkre, amely oly sokszor vérével védte Európát. Megidézte az államalapító Szent Istvánt, akinek hazaszeretete, történelmi éleslátása ma is példaként áll előttünk. A szent király erkölcsi, szellemi és lelki örökséget hagyott ránk, amelyhez méltónak kell lennünk.
Ugyanezt a gondolatsort folytatta az ünnepi beszédet mondó dr. Görgényi Ernő polgármester is. Elmondta, Szent István szilárd alapokra helyezte a magyar államiságot. Géza fejedelem és fia nehéz helyzetben hozott jó döntést, ennek köszönhetjük, hogy nem jutottunk az avarok, hunok, besenyők, kunok és egyéb pusztai lovas népek sorsára. A nagy király igazi történelmi tette azonban az volt, hogy a magyarság nem vazallus országként csatlakozott a nyugat-európai államok szövetségéhez, hanem független, egyenrangú félként. Ezt a Nyugat ezer éve nem tudja megemészteni. Hol vazallusként, hol gyarmatként tekintettek ránk. Az elmúlt ezer esztendő azonban nem azt mutatja, hogy bármiféle erkölcsi alapjuk lenne a magyarság kioktatására, belső ügyeibe való beavatkozásra. Mi mindennek ellenére befogadó ország voltunk. A hozzánk érkező jó szándékú idegenek erősítették a hazát. Jól példázza ezt Gyula történelme is. De megmaradni csak az a befogadó tud, akinek nemzeti kultúrája, önbecsülése erős. István műve kiállta az idők próbáját. A magyar államiság alapja a kereszténység volt. Éppen ezért került bele az új alkotmányba a keresztény értékek fontossága. Aki a kereszténység alkotmányunkban történő megjelenését vitatja, az a történelemmel pöröl, nemzetünk erkölcsi alapjait kérdőjelezi meg.
A polgármesteri köszöntő után a Csíkszeredából érkezett Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes „Virágom, világom” című produkcióját tekinthette meg a közönség, amely Varga Zoltán koreográfus munkásságát jelenítette meg.
Az állami ünnep napja színpompás tűzijátékkal zárult.
A fesztivál zárónapján ismét belakták szinte az egész várost a táncosok. Az este pedig a törököké volt. A Hitit Üniversitesi Halk Oyunlari Toplulugu Corum néptáncegyüttes lenyűgöző műsora mellett hallgathattak az érdeklődők történelmi előadást városunk életéről abból az időből, amikor a törökök egyáltalán nem voltak itt szívesen látott vendégek. És megízlelhettek jellegzetes török ételeket is a gasztronómiai bemutatón.
A zárógála pedig olyan volt, mint általában lenni szokott: fergeteges, frenetikus, fantasztikus. A nézők késő este elégedetten távoztak. A Minden Magyarok Táncfesztiválja ismét sikert aratott.
