Szemmel láthatólag széles korosztály gyűlt össze a VI. Vár Blues Fesztiválon, amelyet a Gyulai Várszínház – az esős időjárásra való tekintettel – a művelődési házban rendezett meg. Nem is csoda, hogy az ősz bajszú rockerek és a tinédzser kölyök egyaránt kíváncsiak voltak a blues és a blues-rock örök érvényű klasszikusaira, jellegzetes hangzásvilágára.
A Póka Egon Experience zenekar rögtön bele is csapott a húrokba, végig feszes tempót diktálva a közönségnek. A magyar könnyűzene nagy öregje kitűnő fiatal muzsikosokkal szerelkezett fel, s a robbanásig feszített gitárszólók és a trió mindhárom tagjának kidolgozott vokáltémái alatt képtelenségnek tűnt számomra nem dobolni valamin. Póka Egon még idejében megígérte, hogy Neotont és elektronikus zenét nem fognak játszani, és így is lett, főleg Hendrix-mixet kaptunk, egy-egy Radics Béla, illetve Cream-szerzeménnyel megspékelve. (Érdekes tény, hogy Póka Egon, aki a Kőbányai Zenei Stúdió Művészeti Szakiskola igazgatója, nemrégen előterjesztett egy javaslatot, miszerint tiltsák be a playbacket a kerületben. A képviselőtestület határozatot hozott, ami után a X. kerület önkormányzata által finanszírozott rendezvényeken csak „élő zenészek” játszhatnak.)
Utánuk Ripoff Raskolnikov és Pribojszki Mátyás sokkal „nyugodtabb” bluest játszó duettje lépett fel, lágyabb, melankolikus érzelmeket hozva a színpadra. Az amerikai kocsmákat idéző, rendkívül kifinomult dallamok kicsit sem fogták vissza a lendületet az előző banda után. A választékos – hol stratocasteren, hol akusztikus gitáron előadott – gitárjáték, a jellegzetesen karcos, meleg tónusú énekhang, és a szó szerint világbajnok herflis zenéjének elegye bármilyen stílusjegyeket vonultatott is fel, lúdbőrzésig fokozó finom mélységekbe vitte az ember lelkét és gondolatait.
A szünet után a Deák Bill Blues Band ontotta régi slágereit, és énekeltette rajongóit. A fekete hangú, magyar élő legenda – szokás szerint – kitűnő fiatal tehetségekkel vette magát körül, amely frissességgel könnyen leporolódtak „tinédzserkorunk legszebb dalai”, mint 3:20-as blues, a Kastély a hóban, a Hosszú lábú asszony vagy a Rossz vér. Elhangzott Torda dala is, amelyet Deák Bill Gyula neve talán örökre fémjelez. Az elhangzott blueslegendák végtelen sorát hallgatva nem meglepő, hogy Bill tavalyelőtti, 60. születésnapján készült jubileumi koncertjéről 40 év blues címmel DVD is készült.
Utolsó felvonásként lépett színpadra Eb Davis, a fekete blues egyik legnagyobb afro-amerikai képviselője a héttagú pécsi PMD Blues Banddel. A viccesen „Pécsi Magasfiúk Dalárdájaként” aposztrofált zenekar már 10 éve zenél együtt Eb Davisszel. 1990 óta játsszák az autentikus bluest, különleges hangszerelésben, ahol a gitár-basszus-dob-billentyű-szaxofon kombináció kiegészül egy fuvola és egy bongó hangjával. A fényes lila öltönyös, színes bőrű és aranytorkú énekes hangja füstként terítette be a zakatoló Long Traint, és további blues-örökzöldekkel – Come back blues, For ladies – brillírozott, végül egy Good night, Baby-vel búcsúztatott minket s a hetet.
