Megtalálták a Pluto negyedik holdját. A Hubble Űrteleszkóp fedezte fel miközben a jeges törpebolygó feltételezett gyűrűje után kutatott. Az új égitest a legkisebb a Pluto most már négy ismert holdjai között. A becsült átmérője 13 és 34 kilométer között van.
Az ideiglenesen elnevezett P4 holdat először a 2011. június 28-án készített felvételeken azonosították, majd a július 3-án és a július 18-án készült képek megerősítették a létét. Korábbi felvételeken azért nincs nyoma, mert azok expozíciós ideje rövidebb volt a mostaniakénál, s így a nagyon halvány égitest nem látszik rajtuk.
Az elképzelések szerint a Pluto teljes holdrendszere a törpebolygó és egy bolygóméretű test ütközése következtében jött létre a Naprendszer történetének korai időszakában. Az ütközés következtében létrejövő maradványok először a Pluto pályájára álltak, majd ebből a maradványokból alakultak ki a holdak. Elképzelhető, hogy a Pluto holdjainak mikrometeoritokkal történő ütközései és a Pluto gravitációs hatása gyűrűket is létrehozhattak a törpebolygó körül, de ennek egyelőre még nincs nyoma a Hubble felvételein. A gyűrűk létére a New Horizons amerikai űrszonda adhat bizonyítékot, amely a tervek szerint először fogja közelről vizsgálni a Plutot és annak négy holdját. Az űrszondát 2006. január 19-én indították a New Frontiers program első küldetéseként. Eddig megközelítette a Jupitert és 2015 júliusában éri el majd a Plutot.
A legnagyobb holdja a Plutonak a Charon. James W. Christy csillagász fedezte fel még 1978. június 22-én, mikor a Plutoról készült fényképeket tanulmányozta. Észrevette, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén, amely egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy az csakis egy hold lehet. 1985-ben kapta a Charon nevet az alvilág révészéről, Kharónról. Amíg a Charont fel nem fedezték, addig az az elmélet volt elfogadott a tudósok körében, hogy a Pluto eredetileg a Neptunusznak elszökött holdja. A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerünkben. Átmérője több mint a fele, tömege pedig 1/7-e a Plutoénak. A Pluto forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik, ezért mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé. Sokáig Ő volt a Pluto egyetlen ismert holdja, de 2005-ben felfedeztek még két apró holdat is, amelyek a Hydra és a Nix nevet kapták.
A Plutot vizsgáló kutatócsoport a Hubble űrtávcső segítségével fedezte fel a törpebolygó két újabb kísérő holdját 2005 júniusában, de csak 2005. október 31-én jelentették be, miután a korábbi archív felvételeken is sikerült az égitesteket beazonosítani. A Nix és Hydra holdak 32 és 113 kilométer átmérőjűek. A Hydra nevét a görög mitológiában szereplő szörnyről kapta. A névválasztásnál figyelembe vették, hogy a H betű utaljon a felfedezéshez használt Hubble-ra, illetve a Nix és a Hydra kezdőbetűi megegyezzenek a Plutohoz induló New Horizons nevű küldetés nevének kezdőbetűivel.
A Plutot 2006. augusztus 24-éig a Naprendszer kilencedik, legkisebb bolygójaként tartották számon, ma pedig a második legnagyobb törpebolygónak számít az Eris után. A nagybolygó besorolását azért vesztette el, mert a Kuiper-övben azóta több olyan égitestet is felfedeztek, amely közel akkora, mint a Pluto. A Kuiper-övben felfedezett Eris törpebolygó után a Nemzetközi Csillagászati Unió új bolygó-meghatározást alkotott, amely az Erist és így a Plutot is a nagybolygóktól külön kategóriába a törpebolygók kategóriájába sorolta.
