A legtöbb kutató a több mint 3,8 milliárd évvel ezelőtti ősi Földön keresi az élet keletkezésének magyarázatát, de fontos szerepe volt a a világűrből az ősi Földre jutó szerves anyagoknak is. Ez az elképzelés egyre inkább elfogadható, ahogyan egyre több és több ismeretet szerzünk a környező, Földön kívüli világokról és történetükről. Szerves vegyületek nem csak a Földön találhatók, hanem felfedezhetők a csillagközi molekuláris porfelhőkben, a meteoritokban és az üstökösökben is. Számítások is alátámasztják, hogy a szerves anyagok jelentős része igen nagy valószínűséggel az üstökösökből, és az úgynevezett mikrometeoritokból származik. Az üstökösök valószínűleg a mostani óceánok vízmennyiségének 10-szeresét és a mai légkör gázmennyiségének 1000-szeresét szállították a Földre. Mára körülbelül száz csillagközi molekulát azonosított a rádiócsillagászat. Figyelemre méltó, hogy az Univerzum leggyakoribb háromatomos molekulája a víz, és leggyakoribb szerves molekulái a formaldehid, valamint a hidrogén-cianid.
Az ősidőben részben a meteoritok becsapódása okozta a Föld ősi felszínének megolvadását. A becsapódásainak lanyhulásával a felszíni hőmérséklet némileg csökkenhetett, így újabb és újabb kéregdarabok szilárdulhattak meg. Az őslégkör lassan elkezdett hűlni, s mikor elérte a 250 fokos hőmérsékletet, lecsapódott belőle a vízgőz, így megszülettek a Föld első óceánjai. A köpeny felső, meleg tartományában a hőmérsékletkülönbségek miatt hatalmas anyagáramlások keletkeztek, s darabokra szakították a kérget. Ekkor indulhattak meg az ősi lemeztektonikai folyamatok.
A lemezhatárok mentén nagyfokú tűzhányó tevékenységek folytak, ami óriási mennyiségű magmás kőzetkeletkezéssel járt. Égi kísérőnk tömegvonzása is árapályerőket idézett elő a Föld szilárd anyagaiban, s az így keletkező súrlódás jelentős hőtermeléssel járt. Mindezeknek köszönhetően 3,6-3,5 milliárd évvel ezelőtt nagyarányú kőzetképződés ment végbe a Földön. Az ősibb kőzetek ekkor olvadtak be, illetve alakultak át. A legidősebb földi kőzet 3,8 milliárd éves, de az ősidei kőzetek túlnyomó többsége 3,6-3,5 milliárd évvel ezelőttiről származik. A kontinensek kialakulása is erre az időszakra tehető. Ezeknek hullámverte partszegélyi vizeiben alakult ki bolygónk legcsodálatosabb jelensége, az élet. Az ősóceán vizeiben lezajló kémiai folyamatok, fokozatosan bonyolódva kialakultak az élethez nélkülözhetetlen óriásmolekulák, a fehérjék és a nukleinsavak, majd kezdetleges egysejtű élőlények, amely úgy 3,5 milliárd évvel ezelőttre tehető. Ez a megállapítás már kísérletekkel is igazolható. Elsőként az 1953-ban hajtották végre az Urey-Miller-féle kísérletet. Ennek keretében a feltételezett földi őslégkör anyagaiból ammónia, metán, hidrogén és víz elektromos szikrák segítségével szerves anyagokat, köztük aminosavakat szintetizáltak. Később a DNS és az RNS sok fontos alkotórészének laboratóriumi kialakulását is megfigyelték. Azt, hogy ezek miképpen szerveződtek élő anyaggá, ma még nem tudják. Mintegy 3 milliárd éve az első fotoszintetizáló élőlények, a kékmoszatok is megjelentek, így kezdődött meg a légkör oxigéntartalmának kialakulása. A legősibb kékmoszatok nyomait 3,1 milliárd éves afrikai palákban fedezték fel. Ősi baktériumokat még ennél is régebbi kőzetekben találtak, amelyek 3,3 milliárd éves afrikai zöldkövekből kerültek elő. Ezek a Föld legidősebb kövületei.
Jelenleg naponta körülbelül egy tonna meteorikus anyag hullik a Földre. A híres Murchinson-meteoritban sok földi élőlényekben lévő aminosav is megtalálható. Szintén fontosak a kanadai Tagish-tóra 2000. január 18-án hullott meteorit darabjai, amely sok szerves anyagot tartalmaz. Vizsgálatával bizonyítást nyert, hogy a meteoritokban sok olyan szerves anyagcsomó van, amelyek hideg, -260 °C hőmérsékletű közegben, azaz csillagközi molekulafelhőben vagy a Naprendszer külső régiójában keletkeztek.
