• Úgy tudom, hogy Ön nem gyulai. Hogyan került a városba?
• Gyerekkori szerelmem a vendéglátás. Mindig azt gondoltam, hogy ez az a terület, ahol nagyon sok érdekes emberrel lehet megismerkedni. Én pedig szeretem az érdekes embereket. És, ha Békés megyében valaki a vendéglátást akarta megtanulni, akkor érdemes volt Gyulára jönnie. Ilyen indíttatással kerültem közel három évtizede a városba. A SZOT-szállóban kezdtem dolgozni, majd az évek során a legkülönbözőbb vendéglátó helyeken fordultam meg. Már akkor is rendre azon gondolkodtam, mit kellene másként, újszerű megközelítésben csinálni. Én a szokatlan oldaláról nézem a dolgokat, meggyőződésem, hogy a kreativitás, a sablonmentesség az igazán figyelemfelkeltő, így sokkal hatékonyabban lehet elérni célokat, bár nehezebben.
• Például egy vasúti kocsiból kialakított étteremre gondol?
• Sokan hóbortosnak gondoltak, amikor előálltam a gondolattal, hogy az 1961. december 31-én megszüntetett gyulai kisvasútnak szeretnék emléket állítani oly módon, hogy egy mozdonyból és két kocsiból álló szerelvényben kialakítok egy éttermet, illetve abban egy kisvasút történetét bemutató kiállítást rendezek be. Pedig nagyon is komolyan gondoltam. Először 1993-ban vetődött fel bennem az elképzelés. Komoly kutatómunkába kezdtem, az Országos Levéltárban és a Közlekedési Múzeumban összegyűjtöttem a megyei kisvasutakról fellelhető anyagokat. Hat év múlva megvolt az első, nagyon rozoga állapotú kocsim, 2003-ra pedig már tulajdonomban volt a teljes, két kocsiból és mozdonyból álló szerelvény. Egy miskolci vállalkozás telephelyén helyeztem el, a cégről a referenciái alapján tudtam, hogy képesek a színvonalas felújítást kivitelezni.
• Egy ilyen étterem látványos és bizonyára népszerű lenne. Mit gondol, miért nem működik mégis?
• Nem igazán tudom. Talán nem vesznek engem komolyan. Nem hiszik, hogy képes vagyok megcsinálni. Pedig már arra is van megállapodásom, hogy a vasútállomás nem használt várótermében állandó kisvasút-történeti kiállítást alakítsak ki. Ehhez tervezek egy nemzetközi szakmai könyvtárat, igaz kuriózum lenne ez a három dolog együtt. Mégsem sikerült eddig. Csak egy helyet kértem a várostól, ahol megvalósíthatom mindezt. Sajnos, abban ma már nem lehet gondolkodni, hogy a volt kisvasút nyomvonalán jöjjön létre, hiszen kerékpárút vezet rajta. A nyomvonal újrafelfedezését mi sem bizonyítja jobban, mint a Dénesmajor és Zerind közötti út kivitelezése, ami hamarosan elkezdődik. Így az eredeti útvonal nem jöhet számításba. Viszont úgy gondolom, hogy emléket állítani másképpen is lehet, miközben utalunk az eredetre. Speciális dologról van szó, talán ez is nehezíti a megvalósítást, de remélem, azért annak a sok gyulainak, akik olyan sokszor érdeklődnek róla, egyszer nem csak mesélni tudok róla, hanem hívhatom őket, hogy jöjjenek el, és nézzék meg, miközben hallgatom az emlékeiket az akkori időkről. Álmom közel húsz éves, s lassan döntést kell hoznom: vagy végleg feladom, vagy máshol csinálom meg. De én konok vagyok, Gyulán szeretném létrehozni ezt a kuriózumot.
• Lényegesen nagyobb siker volt a másik közismert kezdeményezése, az Élővíz-csatorna emléktúra.
• Baráti társasággal 2000-ben végigeveztünk az Élővíz-csatornán Gyulától Békésig. A három várost – Gyulát, Békéscsabát és Békést összekötő kék folyosó igazi csoda. Arra gondoltam, hogy sokkal intenzívebben kellene kihasználni a gyönyörű környezet adottságait. Első lépésként a három város polgármesterének részvételével szerveztem egy túrát, majd megalapítottam a Zerge Ifjúsági Túrasport Közhasznú Egyesületet. Az idén már tizedszer vágtunk neki a víznek. Az évek során olimpiai- és világbajnokok sora vett részt a rendezvényen, országos, egyben nemzetközi hírnévre tettünk szert. Komoly eredménynek tartom azt is, hogy sikerült közelebb hozni egymáshoz a sportot és a környezet védelmét.
• Miért akart valaki egy Velorex típusú járgánnyal nekivágni a világnak?
• A Velorex igazi csoda. Rokkantak számára készült a háromkerekű, se nem motor, se nem kocsi. A fémváz ponyvával volt bevonva, egy 350 köbcentis Jawa motor hajtotta. Valamiért beleszerettünk az ismerősömmel. Sikerült szert tennem egy Velorexre, javítgattuk, szerelgettük, míg egyszer megszületett a gondolat, hogy menjünk körbe vele a Földön, s ilyen szokatlan módon népszerűsítsük Gyulát. Sajnos, nem találtunk hozzá támogatót, pedig magától II. János Pál pápától is kaptunk támogató levelet, melyben megfogalmazta, hogy imádkozik vállalkozásunk sikeréért. Ezért kisebb szabású körutat kezdtünk el. Szlovénián és Olaszországon keresztül eljutottunk Monte Carlo-ba, ahol persze nem kis feltűnést keltettünk. A túra Németországban ért véget, ahol egyszerűen kivontak minket a forgalomból, mert a járművünk műszaki paraméterei nem feleltek meg az ottani szigorú közlekedési előírásoknak. Tréleren jöttünk haza, Csehország és Szlovákia így kimaradt az eredeti útitervből.
• Volt ennek így értelme?
• Hogyne, nagyon tanulságos út volt sok szempontból. És konkrét hozadéka is volt. Minden országból hoztunk egy-egy marék földet, ebből született a gondolat, hogy hozzunk létre Európa-dombot. Magyarország EU-csatlakozását igazi magyaros dologgal szerettem volna emlékezetessé tenni. A Vérszerződés mintájára az Európai Unió minden tagországából hoztunk volna földet, egy dombot készítettünk volna, szimbolizálva, hogy ami egyszer összekeveredett, azt többé nem lehet szétválasztani. Itt is a helyszínen bukott meg a dolog. Nem tettem le azonban erről a tervemről sem, a közelmúltban ismét előkerült a téma, s ezt is Gyulán szeretném megvalósítani, hiszen idegenforgalmi szempontból sem lenne érdektelen az ügy.
• Volt egy cigaretta-csikk akció is…
• Összegyűjtöttem üveghengerbe egy átlagdohányos évi csikkadagját, nyolcezer cigarettacsutkát. Kiszámoltam az árát, tablókon bemutattam, hogy ennyi pénzből el lehet utazni a trópusokra, vagy milyen műszaki cikkeket lehet megvásárolni az árból. No, és nem utolsó sorban felhívta a figyelmet arra a kiállítás, hogy a nyolcezer cigaretta elszívása esetén, darabonként öt percet számolva a dohányos tüdejét összességében 27,7 napig éri a dohányfüst intenzíven. A megyében több helyen, de a fővárosban is bemutattam ezt az installációt. Az emberek mindenütt elgondolkodtak.
• Ilyen ízig-vérig civil előélettel hogyan kerül valaki közel az önkormányzathoz?
• Azt hiszem tavaly kezdődött az egész, amikor Alt Norbert alpolgármester úr, (akkor önkormányzati képviselő), azzal az elképzelésével keresett meg, hogy Gyula történelmi vonzáskörzetét térképezzük fel Románia területén, Rokonlátogatók címmel. Lényege, hogy milyen kulturális, épített- és természetes értékei vannak a térségnek, illetve miként lehetne azokat hasznosítani. Nagyon jól dolgoztunk együtt, s a közös munka folytatódott. Decemberben megcsináltunk egy úszó Betlehemet, ami a világon egyedülállónak számít. A Körösön Betlehemet vontattunk fel Zerindig. Ez azért is egyedülálló volt, mert a trianoni döntés óta mi nyitottunk először zöld határt a Fekete-Körösön, mint ahogy korábban a Fehér-Körösön is más céllal. Óriási sikere volt a Betlehemnek a határ túloldalán. Az önkormányzatnál ugyan azóta sem beszéltünk az útról, de talán ezért gondoltak rám.
• Nem ijedt meg, hogy most arra az oldalra kerül, ahol a hatóság, a politika van?
• Nem volt erre idő. Olyan hirtelen jött a megtisztelő felkérés, hogy nem ijedtem meg, inkább megilletődtem. Ugyanis ez nagyon vonzó feladat számomra: lendületbe hozni a civil életet Gyulán! Két hónap távlatából azért már jobban látom a kihívásokat, de látszik az is, hogy van kivel együttműködni. Én ugyanis nem irodából akarok dolgozni, hanem aktívan részt is veszek a civil életben. Továbbra sem adom fel a saját kezdeményezéseimet sem. Július 16-án például a történelmi Délvidéken működő civil szervezetek számára szervezek Gyulára egy interregionális találkozót, ahová a Dél-Alföldről, Arad megyéből és a Vajdaságból várunk vendégeket.
• Hogyan látja: az önkormányzati politikusok komolyan gondolják a civil élet megpezsdítését?
• Határozott, tényleges szándékot érzek. Ez tűnik ki az elfogadott Civil Együttműködési Cselekvési Tervből, a támogatási rendszerből, a hozzáállásból. Szükség is van az új lendületre: 351 civil szervezetet jegyeztek be a városban. Ezek közül persze nem mindegyik működik aktívan. A rendezvények többségén ugyanazt a kört lehet látni. Ezen szeretnék változtatni, s ez az önkormányzati szándék is. Minél több embert vonunk be a civil munkába, annál hatékonyabbak lehetünk, mert az összefogásnak nagyobb eredménye lehet. Körvonalazódik az a kör, akire számítani lehet. Olyan szervezeteket is próbálok felébreszteni, feléleszteni, melyek tagjai valami miatt belefásultak, belefáradtak a tevékenységbe. Náluk is biztos vannak ötletek, jó kezdeményezések, amik sikert hozhatnak. Ez persze lassú munka, nem megy egyik napról a másikra.
• Mikor lenne elégedett önmagával Sós Imre jelenlegi munkájában?
• Azt hiszem, sosem leszek elégedett magammal. Engem az visz előre, hogy megtalálom a hibát, kijavítom. Úgy vélem, a következő öt évben lesz annyi munkám, hogy fel sem merül a megelégedettség önmagammal szemben…
