1917 nyarán, őszén tucatnyi memorandum, tervezet, beadvány íródott, a címzettek között az uralkodón kívül főnemesek, főpapok, országgyűlési képviselők, miniszterek, vármegyei elöljárók és a korszak elismert tudósainak neve sorakozott. A realitásoktól sok helyütt elrugaszkodó, fantazmagóriát kergető folyamodványözön nem kisebb célt kívánt elérni, mint a IV. Károly nevét viselő természettudományi egyetem megalapítását Gyula városában.
A tervezet kiötlője, a lokálpatrióta szellemtől túlfűtött Repold Károly (1872–1943) budapesti műépítész, tervező Gyula szülötte, id. Repold Károly (1843–1884) helybeli szűcsmester és Fikker Antónia (1845–1911) fia volt. Középiskoláit Szentesen végezte, az építészetet Budapesten tanulta, két félévig jogot is hallgatott. 1898-ban önálló vállalkozó lett, ő vezette a fővárosi Római fürdő és a csillaghegyi tisztviselőtelep építkezéseit. Szívesen utazott, bejárta a fél világot, még a Szentföldön is megfordult. Repold Károly részt vett az I. világháborúban, megépítette az ostffyasszonyfai fogolytábort, ahonnan 1916-ban saját tervezésű, orosz hadifoglyok által a tábor építésénél használt talicskák fájából faragott cigarettatárcát küldött tisztelete jeléül Krúdy Gyulának „mint történelmi emléket, a mai nagy idők emlékét”. 1929-ben Lipót-aranyéremmel tüntették ki Repoldot, 1931-től a Jeruzsálemi Szent Sír lovagja címet viselte. Zeneszerzéssel, színházigazgatással is foglalkozott, tagja volt az Országos Zeneszerzők és Szövegírók Egyesületének, egy ideig a városligeti Jókai Színkört vezette.
Repold Károly 1917-ben, az uralkodó 30. születésnapja emlékére, a Gyulán létesítendő Károly Király Természettudományi Egyetem céljaira felajánlotta szüleitől örökölt gyulai házát, magára vállalta az önálló épület emeléséhez szükséges tervek díjtalan elkészítését, az építési munkálatok ellenőrzését. Repold Károly az alapítvány tőkéjéhez csatolta a befolyása alatt álló budapesti Szabad Színpad tiszta jövedelmének 10%-át, valamint a Nagy idők, nagy emberek (Bp., 1917.) c. füzete, továbbá a IV. Károly koronázása alkalmából komponált Károly király induló és Zita keringő című alkotásai teljes bevételét. Repold tervei szerint a gyulai egyetem vezető tudósok irányítása alatt a világ valamennyi tudományágának olvasztótégelye lett volna, gyógyítva az emberiséget fenyegető betegségeket (tüdő- és vérbaj, rák) és megfelelő ellátást biztosítva az I. világháború harctéri sebesültjeinek. S mivel az alapító szemében az egészségtelen főváros alkalmatlannak tűnt az intézmény befogadására, a „szenvedők új templomának” – szerinte – kizárólag Gyula adhatott volna otthont, ahol megfelelő intézményhálózat (tüdőszanatórium, nagyszabású kórház, elmebeteg osztály, lelencház, betegsegítő pénztár) segíthette a kutatómunkát. A korszakalkotó új létesítmény idevonzotta volna a külföldi neves tudósokat is, s az itt feltalált szérumok, gyógyszerkészítmények értékesítéséből származó jövedelmekből, valamint a felgyógyult betegek önkéntes adakozásaiból teljesen önfenntartóvá válhatott volna. Gyula városa, mint az egyetem kegyura, csak a szükséges területet bocsátotta volna díjtalanul az intézet rendelkezésére.
Repold Károly monumentális álma megvalósíthatatlan utópia maradt, sem az ügyet népszerűsítő sajtókampány, sem a többoldalas beadványáradat nem ért célt: az országos fórumok, a vármegye és a város egyaránt elhatárolódtak „jelen kezdetleges stádiumában” a gyulai egyetem gondolatától, és az irattárak mélyére száműzték a memorandumot, tartalma csak tudomásul szolgált.
