Az önkormányzati ciklus felén túl érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Félidőben című sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel beszélgetünk; arra vagyunk kíváncsiak, ők hogyan látják és értékelik az eltelt időszakban végzett munkájukat, s milyen terveik vannak a választásokig. Kérdéseinkre ezúttal dr. Erdei Zoltán, a 14. számú választókerület képviselője válaszolt.
• Miért szánta rá magát annak idején, hogy annyi plusz terhet vigyen a vállán, amennyit a képviselőség ad?
• Nagyon egyszerű a válaszom. A rendszerváltás kezdetén Gyarmati Sándor szájsebész főorvos úr kért meg, hogy induljak az első helyhatósági választáson az FKGP támogatásával. 1994-ben, a második választáson nem indultam, hanem a gyulavári részönkormányzatban tevékenykedtem. ’98-ban ismét indultam, szintén FKGP- támogatással. A következő és a mostani ciklusban függetlenként, párttámogatás nélkül nyertem. Büszke vagyok rá, hogy én vagyok az egyetlen képviselő Gyulán, akit a rendszerváltás óta függetlenként és nem valamilyen párt tagjaként választottak meg képviselőnek.
• Gyulavári, Dénesmajor és a hozzájuk tartozó külterületek felzárkóztatása nem mindennapi képviselői feladat, és ráadásul – perifériális helyzetüknél fogva – nem is olyan látványosak az eredmények, mint mondjuk Gyula belvárosában. A ciklus eddig eltelt idejében milyen eredmények születtek a körzetében?
• Megvalósult a szennyvízberuházás, elkészültek az útalapok, utóbbiak java része le lett fedve. Dénesmajorban korábban a Váralja téren és jelentős lakossági segítséggel a Kürt utcában készült útalap, ebben a ciklusban pedig egyetlenegy rövid szakasz, a Rövid utcán. Dénesben, Gyulavári és Dénesmajor határában, külterületen nagyon sok földutat megjavítottunk. Földet hordtunk rájuk, grédereztük, meg törmeléket vittünk ki. Hozzáfogtunk a járdák felújításához. Dénesmajorban kétsoros, járdalapos járdákat csináltunk mindenhol. Gyulaváriban most újítottuk fel a temető felé vezető, nagyon rossz állapotban levő járdát. A járdalapok egy részét megigazítjuk, a többit – ha kell – átrakjuk. A belvíz-elvezetési problémák nagy része megoldódott, de sajnos a Darvas József és a Széchenyi utca környékén a belvíz valahogy bereked, úgyhogy ide még egy átemelőt kell csinálni. Átereszeket újból építünk, a meglévőket kikotorjuk. Nem önkormányzati beruházásból nagyon sok minden valósult meg. Sajnos pályázat útján nem nyertünk soha a gyulavári kastélyra A Körös-Maros Biofarm Alapítvány és a lakosság összefogásával sikerült nagyon nagy erőfeszítéssel felújítani a kastélyt. Új játszótér épült a Széchenyi utcán, az úgynevezett nagyjátszótér. Ami nem volt az európai uniós szintnek megfelelő, azt a Biofarm átépítette pályázati pénzből.
• Tudott-e parkosítani, fásítani? Képviselőtársa, Makovecz István elkezdte a Széchenyi utca fásítását. Az utca egy része Önhöz tartozik. Részt tud majd venni a fásítás őszre tervezett folytatásában?
• Parkosításra nem tudtam költeni, mert minden pénz fejlesztésre és karbantartásra ment el. A választókerületek közül az enyém a leghátrányosabb. Fel kell valahogy zárkózzunk, és az összes külterület hozzám tartozik. Például Dénesmajoron kívül a Seregélyes-dűlő. Ott még szinte alig történt valami, ott még gyalogjárda sincs. Hét család él azon a helyen, és még az ő problémáikat is meg kellene oldani. Nekik még vezetékes ivóvizük sincs. Én nagyon szeretném, ha Gyulavári ugyanúgy lenne parkosítva, mint annak idején Novák Matyi bácsi idejében volt, de csak egy kis darabon sikerült a Széchenyi utcán az idősek klubja, illetve a bölcsőde előtt fákat ültetni. Képviselőtársam annyiban meg tud velem egyezni, hogy én a Széchenyi utca fásításában benne vagyok, mert az a fő utca, de sajnos fontosabb dolgokra kell a pénz.
• Mire költi kétmillió forintos képviselői keretét?
• Ez mindig főleg utakra és járdákra megy el, azokat kell építeni, javítani. Sokszor nem elég a pénz, amit az önkormányzat biztosít, a képviselői keretünkből kell kipótolni, hogy egy-egy munkát befejezzünk. Régebben a városgazdálkodásnak volt annyi pénze, hogy tudjon működni megfelelően. Elvégezték a kátyúzást, a javításokat, amire szükség volt. Most már ez nem így működik. A városgazdálkodástól elvették a pénzt, és csak vegetálnak, nagyon nehezen tudnak dolgozni. Ez a kétmillió forint talán jobb lenne, ha nem is volna, mert mindenre azt mondják: van két milliód, csináld meg!
• Milyen problémákkal keresik a körzet lakói? Hogyan tartja a kapcsolatot a választóival?
• Úgy, hogy bárhova elmegyek, ahova hívnak. Kimegyek, megbeszéljük a problémákat. A telefonszámomat ismerik. Nagyon sokszor szinte kis utcagyűléseket csinálunk így, rögtönzött módon. Néha elmegyek a kocsmába is, ott is sok mindent meg tudunk beszélni. Lakossági fórumokat szoktam tartani. Képviselői fogadóórát tartottam egy darabig, de nagy volt az érdektelenség. Sokan eljönnek hozzám és elmondják a problémáikat. A legkülönbözőbb problémákkal keresnek meg. Újabban arra is kérnek azok, akik nehéz anyagi helyzetben vannak, hogy segítsek segély kérésében. Néhány évvel ezelőtt még nem jöttek ilyen kéréssel. Természetesen vannak olyan kérdések is, hogy miért vannak kóbor kutyák. Ez különösen Dénesmajorra jellemző. Lekaszálatlan telkek miatt is jönnek. Sajnos Dénesben elég sok allergiás megbetegedés történt parlagfű miatt. Most felvettünk két közmunkást, dénesmajori helyi lakosokat, akik nagyon sokat dolgoznak, hogy le legyen kaszálva a terület. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ilyen jól még nem volt karbantartva a dénesmajori közterület, mint ahogy most.
• Milyen az együttműködése képviselőtársával, Makovecz Istvánnal, Gyulavári másik képviselőjével?
• Mennél távolabb vagyunk a belvárostól, annál nehezebb megfelelni a lakosság elvárásainak. Sajnos a pártok úgy gondolkoznak, hogy azt mondják az embereknek – mivel a szavazatszerzésben a pártlista miatt is erősebben érdekeltek –, hogy itt többen laknak, itt kell fejleszteni. Gyulaváriban mennél kijjebb megyünk, annál kevesebb szavazatot lehet szerezni. Képviselőtársammal rájöttünk, hogy össze kell fognunk, és egymást kölcsönösen kell segítenünk, amennyire csak tudjuk.
• Távol a belvárostól milyen a közbiztonság?
• Gyakran találkozom polgárőrökkel, és határőröket is gyakran látok Dénesmajorban. Egyszer még engem is igazoltattak a saját földemen. Én úgy látom, hogy nagyon sokszor kint vannak a rendőrök és járőröznek. Sajnos az utóbbi időkben előfordulnak besurranó tolvajok, és az embereket becsapni igyekvő szélhámosok is megjelentek a környéken.
• Milyen a viszonya a város vezetésével? Mi a véleménye a polgármesteri hivatal és a testület munkájáról?
• A város vezetésével jó a viszonyom, hosszú évek óta mindenkit alaposan megismertem. A hivatallal kapcsolatban úgy látom, hogy most jóval többen dolgoznak csaknem ugyanannyi feladaton, mint a rendszerváltozás utáni első ciklusban – akkor még számítógép nélkül. Annyi plusz van, hogy ideköltözött az okmányiroda, ami viszont túlterhelt. Aránytalan a terhelés, bizonyos emberekre nagyon sok feladat van leosztva. A testületben olyankor „megy ki nálam a biztosíték”, amikor valamiben nagyon biztos vagyok, és nem hallgatnak rám. Például előre megmondtam, hogy milyen gazdasági válság lesz, ennek ellenére megtörtént a svájci frank alapú kötvénykibocsátás. Én ezt elleneztem. Csak a legfontosabb kérdésekben egyeztetek a pártokkal, inkább a lakosság véleményét, illetve azoknak a szakembereknek a véleményét kérem ki, akik a körzetemben laknak.
• Indul-e a következő ciklusban?
• Én mindig akkor szoktam eldönteni, hogy indulok-e vagy nem, amikor a választási ciklusnak a legeslegvége van, hiszen akkor látom, hogy mennyire teljesültek a választási elképzeléseim. Most nem lehet tudni, hogy a város pénzügyei hogy alakulnak. Nagyon sok beruházást csak hitel terhére tudunk majd megvalósítani. Ha én indulok, akkor meg kell ígérnem a lakosságnak, hogy a fennálló problémákat megoldjuk, és én senkinek hazudni nem akarok.
• Hogyan piheni ki magát?
• Amikor még nem voltam képviselő, és volt szabadidőm, festegettem, képeim kiállításon is szerepeltek. Hobbim volt a vívás, tőr-, kard-, és párbajtőrvívásból segédedzői vizsgám van. Még jelenleg is önkéntes tűzoltó vagyok. A tévében a híreket megnézem, az újságokat elolvasom. Elfoglaltságaim miatt kirándulni vagy nyaralni sajnos nem jutok el.
(Megjelent a Gyulai Hírlap Félidőben című interjúsorozatában.)
