Az önkormányzati ciklus felén túl érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Félidőben című sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel beszélgetünk; arra vagyunk kíváncsiak, ők hogyan látják és értékelik az eltelt időszakban végzett munkájukat, s milyen terveik vannak a választásokig. Kérdéseinkre ezúttal Makovecz István, a 13. számú választókerület képviselője válaszolt.
• Ön az egyetlen képviselő Gyulán, aki egyéni képviselőként a rendszerváltás óta képviseli ugyanazt a választói körzetet. Mi késztette a rendszerváltáskor közéleti szerepvállalásra?
• Gyulaváriban annak idején Kádár Péter református lelkésszel elindultunk képviselőt keresni. Több embert személyesen megkerestünk, elbeszélgettünk velük, de senkit sem találtunk, aki a képviselőséget vállalta volna. Ezek után a tiszteletes úr azt mondta, hogy jó, akkor te leszel a képviselő. Nem bántam meg, mert nagyon sok sikerélményem van, de azt is el kell mondanom, hogy nagyon sok keserűséggel is jár a képviselői hivatás. Békéscsabáról jöttem Gyulára 1970-ben. Nem voltam közismert ember, de jó kampánnyal sikerült nyernem a második fordulóban.
• Vári folyamatosan fejlődik a rendszerváltás óta. A mostani ciklusban milyen változásokról tud beszámolni?
• Óriásit léptünk előre azzal, hogy a Széchenyi utca – Béke utca útszakasz elkészült. Ez egy 80 milliós beruházás volt, tíz év kemény munkával. A csatornázással együtt elkészült útalapoknak köszönhetően útjaink aszfaltozottsága 98 %-os. A Szív utcában van még egy aszfaltozásra váró, kisebb szakasz. A Kertalja utcában, ahol belterület és külterület találkozik, készen van az útalap, de az aszfaltozás csak magas fajlagos költséggel lenne megoldható. Ezt későbbre halasztottuk. Nagy, széles utcáink vannak, kertvárosi részben lakunk. A helyi rendelet szerint mindenkinek kötelező 15 méteren belül levágni a füvet és gondozni a háza előtti utcarészt. Parkosítanunk kellene, és jó lenne, ha ehhez a város is hozzá tudna járulni. Három parkunk közül leginkább a Szoborkertet kellene rendbe tenni. A Széchenyi utca egy szakaszán vérszilvafákat ültettünk. Ezt a munkát ősszel folytatjuk az óvodától a bölcsődéig. Ez az utca szakaszonként tartozik hozzám és képviselőtársamhoz, a 14. sz. körzethez. Remélem, hogy sikerül együttműködnünk, és végigfásíthatjuk az egész utcát. Most van három közmunkásunk is. Az idősebbek háza előtt füvet nyírunk, szépítgetjük a lakókörnyezetünket. Sikerült rendbe tenni a hídhoz közeli, régóta elhanyagolt agyaggödröt. Pályázaton nyertünk rá 1,6 milliót a bányakapitányságtól, de ez csak a tervezésre volt elég. A kivitelezésre Sarkadi Gábor vállalkozó kapta meg a lehetőséget, aki saját erőből kezdte meg a tó rendbetételét. Megtörtént a kotrás, részben a parkosítás. Hétvégeken pezseg az élet a tó körül, néha horgászversenyek is vannak. Készül egy gyorsétterem is. Meg kell majd oldani a tóba vezetett csapadékvíz szűrését. Látványos, kirándulásra, piknikezésre is alkalmas szép környezet fog kialakulni.
• A gyulavári kastély, amelyet 2007. szeptember 14-én adtak át felújítás után, Vári egyik nevezetessége, melyben rendkívül érdekes és értékes kiállítások kaptak helyet. Ez a létesítmény nagyban emeli a városrész kulturális rangját és turisztikai vonzerejét.
• Sok-sok próbálkozás és huzavona után, végül a Körös-Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány vette meg a várostól formális összegért a kastélyt, azzal a feltétellel, hogy fel kell újítani, rendbe kell hozni. Ez meg is történt, nagyon szépen rendbe tették a kastélyt. A parkot 20 évre adtuk oda. A Dél-Alföld néprajzi, kulturális és természeti-környezeti értékeit, valamint gazdasági történetét bemutató kiállítások kaptak helyet a kastélyban. A hagyományokhoz, a helyi kultúrához és a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó rendezvények, programok, előadások tovább növelik a turisztikai vonzerőt.
• Mire költi el éves kétmilliós képviselői keretét?
• A járdákra, utakra kapott pénzeket próbálom megtoldani, továbbá ebből a pénzből építünk intézményeken belüli járdákat, utakat. Tavaly ebből a pénzből ültettünk fákat, és az idei évre is félre van téve 150 ezer forint ilyen célra. A bölcsődében árnyékolót, járdát építettünk, fákat cseréltünk. Az iskola kapott 200 ezer forintot kültéri padok festésére. A Kökény utcai járdafelújításba is beszálltam. A játszóterek felújítgatásába kissé belefáradtam. A játszótéri tárgyak gyorsan tönkremennek, és nagyon drágák. Nemcsak a tárgyak minősége a gyors romlás oka, hanem az is, ahogyan ezeket a mai gyerekek használják. Inkább járdákra és utakra költöm a pénzt.
• Vári egy határ menti város periférikus városrésze. Jelent-e ez közbiztonsági problémát?
• A határ közelsége nem jelent érzékelhető problémát és a lakosság is csendes, nyugodt életet él. Legnagyobb problémánk a diszkó. A drogozó, italozó fiatalok randalíroznak, rongálnak. Eldobált sörösüvegek, megrongált padok, leszaggatott gallyak jelzik az útjukat. A házak falára szerelt gázkonvektor-szellőzőket sem kímélik. Többször jeleztük a problémát a rendőrkapitányságnak, de érdemi intézkedést nem tapasztaltunk eddig. Van egy körzeti megbízottunk, akinek tudjuk a nevét és a telefonszámát, de nemigen érzékeljük a jelenlétét. Én legjobban annak örülnék, ha a diszkó megszűnne. Régi álmom megvalósulása, egy kulturális centrum felépítése, talán ezen a problémán is segítene. Ma ugyanis nincs olyan közösségi létesítményünk, ahol a fiatalok kulturált módon tölthetnék el együtt az időt. A Fehér Akác vendéglő új tulajdonosának szándékában áll egy kulturális centrum kialakítása. Remélem, hogy ehhez tudok neki segítséget nyújtani.
• Érzékelhető-e valamilyen hátrány amiatt, hogy Vári távol esik a város központjától?
• Igen. Egy ilyen kis településrészen is érzékelhetők a gyermekeket és a fiatalokat érintő problémák, a nevelési szokások megváltozása, a család széthullása, a gyermekek elhanyagolása. A kicsik kiülnek délután az iskola elé és tökmagoznak, szotyoláznak. Régebben komoly néptánc-és zeneoktatás folyt Váriban, mára ezek leépültek. Minden be van koncentrálva a városba. Van bent egy zeneiskolánk, van egy művelődési házunk, és ezzel a peremkerületeknek a kulturális igényei és problémái is le vannak tudva. A buszközlekedés komoly gond. Óránként vagy ritkábban indulnak a járatok. Sok szülő nem szívesen engedi el a gyermekét olyan foglalkozásra, ahonnan késő este vagy sötétedés után kell hazajönnie a belvárosból.
• Milyen új és eddig megvalósulatlan tervei vannak?
• Szeretnék egy sportkomplexumot szálláshelyekkel, egy kulturális centrumot, meg szeretném a hídon túl is kiépíteni a kerékpárutat. A dénesmajori turizmus és ezek a létesítmények a kastéllyal, szépen kiegészítenék egymást. Távlati elképzelés, hogy a régi iskolát felújítanánk, sportudvart építenénk, ahol komolyabb sportoktatás lehetne. Szeretnénk a bölcsődét is bővíteni.
• Milyennek tartja a testületi munkát? Milyen a kapcsolata a polgármesteri hivatallal?
• Régebben hajnali kettőig is vitatkoztunk. Mára egy kicsit lehiggadtunk, nyugodtabban folyik a munka. Nincsenek haragosaim. 18 évig voltam az SZDSZ-ben, aztán tavaly ősszel kiléptem. Jelenleg független képviselőként dolgozom, és nem csinálok titkot belőle, hogy leginkább a Fidesz-frakcióval szoktam egyeztetni. A hivatal munkatársaival és a jegyző asszonnyal jó a kapcsolatom. Igyekszem türelmes lenni, megérteni a hivatal jogszabályi kötöttségeit, ezeken belül keresni megoldásokat a problémákra.
• Kérem, hogy a magánéletéről is mondjon pár szót!
• Koromnál fogva is kissé fárasztó a sok jövés-menés. Délutánonként pihenek egy kicsit. Nehéz időszakot élünk, a gyorsan változó eseményeket a tévét nézve követem. Autóm nincs, kerékpárral járom a körzetemet, problémákat keresek, és megelégedéssel nézem mindazt, aminek a megvalósításában részt vehettem. Kertes házban lakom, szeretem rendben tartani a környezetemet, így a ház körül is van teendő bőven. Barátokkal néha összejövünk egy-egy szalonnasütésre, beszélgetésre. Ezek a beszélgetések persze nem mentesek a politikától. Novemberben töltöm be a hetvenet, és úgy tervezem, hogy – ha az egészségem engedi – még egy ciklusra felveszem a lantot, de nem függetlenként.
(Megjelent a Gyulai Hírlap Félidőben című interjúsorozatában.)
