Egy jeles Kossuth-díjas drámaíró távozott közülünk, hosszas betegség után csendesen elúszott a cethal hátán a túlvilágra.
1918. április 3-án született Nagyváradon, a középiskolát Debrecenben kezdte el, majd onnan Gyulára került anyai nagynénjéhez, Schnörch Jenőné Endrődy Lillához. Gyulán folytatta tanulmányait a katolikus gimnáziumban, majd itt is érettségizett le. Kötődött városunkhoz, mindig szívesen tért vissza ide élete során. Felsőbb tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen fejezte be 1940-ben, ahol esztétikát, filozófiát, művészettörténetet tanult. 1942-től sok időt töltött külföldön, élt Svájcban és Olaszországban is. Hazatérve belevetette magát a magyar irodalmi életbe. Drámái sikeresek voltak, már az elsőt is a Nemzeti Színház mutatta be. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, több évig volt a Magyar Pen Club ügyvezetője. Több nyelven beszélő, nagy műveltségű, külföldön is elismert, európai kitekintésű író volt, aki magyarságát mindig fontosnak tartotta. 25 önálló kötetet adott ki, drámákat, esszéket, műfordításokat. Több díj tulajdonosa volt, a József Attila-díjtól a Prima Díjig.
A Gyulai Várszínház tevékenységét mindig figyelemmel kísérte, tagja volt a Művészeti Tanácsadó Testületnek is. 1983-ban mutatták be a Várszínházban első darabját, A különös nyár-éjszakát, amely az Álomfejtő álma című drámából készült, Sík Ferenc rendezésében Bács Ferenc, Őze Lajos és Jobba Gabi főszereplésével. 1995-ben mutatták be Gyulán A cethal hátán című drámáját Gáspár Sándor főszereplésével, Iglódi István rendezésében. 2007-ben itt volt hosszú évek után újra a premierje az első magyar musicalnek, az Egy szerelem három éjszakája című zenés játéknak, amelyet Makk Károly rendezett.
Idős korában is figyelemmel követte a Gyulai Várszínház bemutatóit. Vidnyánszky Attilának és a Beregszászi Színháznak nagy tisztelője volt, több gyulai premierjüket is megtekintette. Gondolkodása, szelleme végig briliáns volt, bár látása meggyengült az utóbbi években, az írást soha nem hagyta abba. Vele beszélgetni felért egy egyetemi irodalomtörténeti előadással. Mindenkit személyesen ismert, aki valamit számított a XX. századi magyar irodalomban.
Miklós bácsi, emléked megőrizzük, nyugodj békében!
