20 év után Gyulán tartották meg az ünnepi megyei közgyűlést, amely Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával kezdődött március 11-én. Kihelyezett megyegyűlés utoljára 1991-ben volt Gyulán. A megye képviseletében Farkas Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke, Kónya István alelnök és dr. Dávid Sándor főjegyző helyezett el koszorút, a Gyulai Polgármesteri Hivatalt dr. Görgényi Ernő polgármester, Alt Norbert alpolgármester és Becsyné dr. Szabó Márta címzetes főjegyző képviselte.
Az ünnepség a városháza épületében emléktábla-avatással folytatódott, Batki Ottó csanádapácai kőfaragó mester alkotását leplezték le. Kónya István a tábláról elmondta, többek között a város és a megye összetartozását jelképezi. Szimbólum, mert a múltnak állít emléket, szimbóluma annak is, hogy a megye történetének jelentős szakaszában a megyegyűléseknek a mostani gyulai városháza adott otthont.
A polgármesteri hivatal udvarán emlékfát ültettek a megyegyűlés és városunk vezetői. Az ünnepi közgyűlésen dr. Görgényi Ernő polgármester és dr. Kovács József országgyűlési képviselő köszöntötte a vendégeket, és emlékezett meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről.
Széchenyi István szellemiségét tovább víve dr. Görgényi Ernő a jelen kor Magyarországának legfontosabb célját fogalmazta meg köszöntő beszédében.
– A cél a társadalom és a polgárok segítése, tehát aki közügyekkel kíván foglalkozni, annak mindig az önös érdekek fölé kell helyeznie a közösség céljait, és mindezt elkötelezetten, belső indíttatásból kell tennie. El kell tudni vonatkoztatni az országos ügyektől, hiszen a lokalitáson alapuló közösségek sokkal erősebbek. Ahhoz, hogy a társadalom hozzáállása megváltozzon, helyi és megyei szinten kell cselekednünk. Ez a változás elengedhetetlen és elodázhatatlan. Magyarországon fel kell venni azt a tempót, ami kimozdíthat a jelenlegi nehéz helyzetből, a lehető legszélesebb társadalmi összefogásra van szükség. Hiszem, hogy a tenni akarás és elszántság újra az értelmiség és a köztisztviselői réteg sajátja lehet, de ehhez képesnek kell válnia arra, hogy legyűrje az egész társadalomra jellemző passzivitást, és méltónak kell válnia a reformkor szellemi örökségére.
Dr. Kovács József beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelen korban is olyan politikusokra van szüksége Magyarországnak, mint 1848-ban. Vissza kell tekintetünk a nagy idők embereire és módszereire, mert ami egyszer nekik sikerült, még egyszer sikerülhet. Nekünk, most a gazdasági szabadságunkért kell kitartó szívós munkával küzdenünk – hangsúlyozta az országgyűlési képviselő.
