A régészek által feltárt késő avar kori síroknak körülbelül 10%-ból származik tárgyi leletanyag, ennek egy része a korabeli viselethez tartozott hozzá, más része pedig a mindennapi életben használatos különféle eszköz. A mindennapok használati tárgyai egy-egy szertartás, így a temetkezés során is többletjelentéssel gazdagodhattak, a földi lét s az azon túli világ(ok) közötti kapcsolat hordozóivá válhattak. A sírrablók eredményes ténykedésének következménye e csekély számú tárgyi leletanyag, ám Liska András régész és munkatársai a hiányból is tudnak következtetni arra, hogy mi mindent tartalmazhattak a sírok kifosztásuk előtt. Így például a férfiak csontvázairól, illetve nyughelyeiből hiányoztak az övdíszek, melyeket a sírrablók szinte egytől egyik elvittek. – A késő avar kori férfiaknak gyönyörű, veretes öveik voltak, mondta Liska András, melyek nemzetséget, rangot és kort is jelöltek. Egy korabeli szabad harcos férfinak a rangjelzése volt az öv, melynek birtokosává egy szertartás, a férfivá avatás keretében vált. Élete végéig viselte az övet, amely időnként újabb és újabb jelzéssel gyarapodhatott, illetve cserélődtek rajta az öntött bronzból készült övveretek. A sírrablók célzottan keresték ezeket, hiszen a korban is jelentős értéket képviseltek, ezért nagyon keveset találtunk belőle. Csak ott leltünk rá, ahol tévedtek vagy hibáztak a fosztogatók. Említésre méltó, hogy az egyik kirabolt sírban a sírrablók nem végeztek maradéktalan munkát, és a sírban nyugvó harcos veretes övének több darabja is előkerült a feltárás során. Az ún. „indadíszes” ornamentikus mintával ékített övveretek felülete ónozott volt, csillogásuk az ezüstöt utánozza.
A tárgyak hiányából látszik, hogy csak az értéket jelentő fémtárgyakat vitték el a sírrablók, és csakis azokat a sírokat ásták meg, melyekben ilyesmit remélhettek. A számukra érdektelen, vagyis nemesfémeket nem rejtő nyughelyeket nem bolygatták meg. Ugyanakkor az is bizonyossá vált a régészek számára a feltárások során, hogy a fosztogatók nem véletlenszerűen ástak, hanem célirányosan, pontos információk birtokában. Vagyis a sírok helyét, méreteit alaposan ismerve ásták meg a rablógödröket, és nem az egész csontvázat dúlták fel, csak azon részeit, például a mellkasát vagy a medencéjét, ahol értéket sejthettek. Liska András példaként s egyben bizonyítékként említette a sírrablók szisztematikus munkájára a feltárt három lovas sírt, melyek a temető fő sírsorában, egymástól nem messze helyezkedtek el. – Komoly társadalmi ranggal bíró, tehetős emberek voltak a korban azok, akiket lovukkal együtt temettek el – mondta a vezető régész. – A nagy kiterjedésű sírgödörbe, a hanyatt fektetett harcos mellé a térdre rogyasztott, a sírgödör szélén leölt lovát felszerszámozva helyezték el. A sírrablók pontosan tudták, hol fekszik az ember és hol helyezkedik el a ló. Csak az emberi vázat bolygatták meg, mellkas és medence tájékon, ahol az értékes tárgyak voltak. Az azonos módszer valószínűsíti, hogy egy időben is történtek a rablások, emelte ki Liska András. Nem az oda temetkező népesség tagjai közül feltételezhetők a rablók, hanem egy korábban szolgasorban, vagy alsóbb rangban élő népesség a politikai, történelmi helyzet megváltozásakor hajthatta végre e cselekedeteket. Ezért tudták, hogy kiket temettek el gazdag pompával, és milyen tárgyakkal rejtenek a sírok.
– Igazi érdekességeket is tartogatott számunkra a késő avar kori temető, folyatta a vezető régész, feltártuk egy rendellenesen eltemetett idős hölgy sírját is, amely a többiekétől eltérően kelet-nyugati tájolású volt. Az asszonyt arccal lefelé, zsugorított módon, vagyis visszahajlított végtagokkal helyezték el a sírban. A temető szélén lévő nyughellyel a közösségből fizikailag is kirekesztette népe a vélhetően boszorkány asszonyt. A sírsorokba illeszkedve, szabályos sírgödörben egy kutya csontvázát is megtaláltuk. Valószínűsíthető, hogy nem a kutyát akarták eltemetni egy embernek szánt sírba, de valódi magyarázat nincsen rá. Feltehetően megásták a sírt a másnapi temetéshez és a kutya véletlenül belepusztult. Ezért inkább ástak egy új sírgödröt az elhunyt családtagnak. A korabeli temetkezési szokások jellemzője, melynek nyomát számos sírban megtaláltuk, a halotti ágy vagy kerevet elhelyezése a gödör alján. A Szent Mihály lovához hasonló építmény célja az volt, hogy a halottat ne a csupasz földre fektessék. Koporsót ekkoriban még nem használtak.
A feltárt késő avar kori temető egy nem túl nagy közösség, egy, esetleg két falu sírkertje lehetett, melyet néhány évtizeden át használhattak. A környéken feltárt vagy felszíni nyomok alapján feltételezett azonos korú települések és a temető közötti összefüggések vizsgálatával, és kis szerencsével, fogalmazott Liska András, meg tudjuk majd mondani, mely falvak népei temetkeztek ide.
Régészeti lelőhelyek az építési telkeken és a kincsvadászok kezében
Aki mostanában a Pósteleki út, illetve Ajtósfalva környékén vásárolt új kialakítású telket, szembesült azzal a problémával, hogy régészeti lelőhely található e területen. Ez sokszor bosszúságot okoz, és ellenérzést vált ki a magánberuházóból, hiszen ezekre az építkezésekre is ugyanaz a törvény vonatkozik, mint például az autópályák építésére. Vagyis a beruházás költségei közé be kell kalkulálni a régészeti feltárás költségeit is, amit a törvény szerint teljes egészében a beruházónak kell megfizetnie. – Fontos tudnunk azonban, hangsúlyozta Liska András, hogy a törvény mindannyiunk közös tulajdonát védelmezni, közös felelősségünk, hogy ezek az értékek megőrződjenek. Nincsen építési korlátozás, csak a munkálatok megkezdése előtt a régészeti feltárásoknak meg kell történniük. A régészeti lelőhelyeket, mint múltunk kincseinek őrzőit jól védi a törvény, bár talán a feltárás költségeinek teljes egészében a beruházóra hárítása nem a legtökéletesebb megoldás.
Áprilistól lépett életbe az a miniszteri rendelet, a régész szakma tiltakozása ellenére, melynek értelmében internetes adatbázisként funkcionálva nyilvánossá válnának az ország területén található régészeti lelőhelyekre vonatkozó információk. Az adatbázis létrehozására és működtetésére kötelezett Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eddig is ingyenesen nyújtott tájékoztatást bárkinek a megvásárlásra szánt terület régészeti érintettségéről. Tehát nem kellett „zsákbalelőhelyet” vásárolni. – Az internetes, név nélküli hozzáférés a lelőhelyekhez szabad utat biztosít majd a kincsvadászoknak, mondta Liska András, akik most is mérhetetlen károkat okoznak múltunk közös értékeinek tönkretételével itt Gyulán és környékén éppúgy, mint az egész országban.
(Vége)
A cikk első része itt olvasható el: http://www.gyulaihirlap.hu/index.fcgi?rx=&item=&akadaly=& nyelv=hu&menuparam_8=341
