A települések terei mindenkor a közélet, a kereskedelem színterei voltak. A 19. században lezajló polgárosodás, városiasodás életre hívta a pihenésre, kikapcsolódásra, szórakozásra alkalmas, esztétikai élményt is nyújtó parkok, parkosított terek iránti igényt.
Gyula egykori Sétatere a 19. század közepétől ismert, és 1963-tól viseli a nagy költő, Petőfi Sándor nevét.
A háromszög alakú tér – írja Kóhn Dávid Gyula város utcái és terei c., 1937-ben megjelent városismertetőjében – az 1800-as évek első felében még vízállásos terület volt, amelyet a század közepén töltöttek fel. A Halácsy-térképeken (1859) már parkosított közterületként szerepel. A Göndöcs-kert létesítéséig ez volt az egykori megyeszékhely egyetlen sétatere. (A kiterjedt kastélypark uradalmi tulajdonban volt.)
A város szépészeti és építészeti szakosztálya 1868. évi megalakulásától kezdve többször felvette napirendi pontjai közé a megyeháza és a templomok közötti, 1936-ig hivatalosan a Megyeház utcához tartozó „promenád” ügyét. 1870 márciusától egy háromtagú állandó felügyelő bizottság feladata volt a tér „elhagyatottságbóli” kiemelése és tisztán tartásának, szépítésének ellenőrzése. A karbantartást a városi „szépészeti” pénzalap biztosította.
Jó tíz év múlva, 1881. május 21-én, a városi képviselő-testület ülésén írásba foglalt polgármesteri beszámoló szerint a Sétatér régi akácfáit kivágták, helyükre gesztenyefákat ültettek. A parkosított terület védelmére festett oszlopos drótkerítést állítottak. Scherer Ferenc várostörténeti monográfiájában olvasható, hogy abban az évben a szokásos, Rácz János és Farkas József zenekara által szolgáltatott térzenét is felfüggesztették, hogy az újonnan telepített fákat megóvják a hallgatóság esetleges rongálásaitól. 1886 tavaszán, a Békés c. újság szerint, ismét meghirdették heti két alkalomra a sétatéri zenélést. A köztéri zene szerda és szombat esténként 21–23 óráig szórakoztatta a közönséget. A bekerített és kivilágított sétányra jeggyel lehetett belépni. A befolyt összeg a fellépő zenekarok anyagi támogatását szolgálta.
1884-ben Göndöcs Benedek apátplébános javaslatot tett a Sugárúti népkert (1894-től Göndöcs-népkert) kialakítására. Czeglédi Imre írja a város közterületeiről szóló könyvében, hogy az előbb említett kert megnyitása után a hivatalos iratok Kissétatérként említik a belvárosi parkot.
Az egykori „promenád” történetében jelentős esemény volt a közepét ma is díszítő ártézi kút létesítése 1893-ban. Hamarosan lebontották a kerítést, és kivágták a teret szegélyező fákat. Az 1930-as években a megyeház felőli oldalán állították fel az országzászlót. Abban az időben a város által díszpolgárrá választott Gömbös Gyula nevét viselte. 1945–1963-ig Dózsa György volt a névadója.
Az évtizedeken keresztül „Csipkerózsika-álmot” alvó kis tér a 21. század elején nyerte vissza régi szépségét és a város jelentős politikai, közéleti eseményeinek színtereként egykori fényét és rangját.
