Őseink nomád életének, az íjászatnak sportos változatát a ’90-es évtized elején városunkba került Nagy László, történelem–néprajz szakos tanár honosította meg, nomád elődeink jeles fegyverét – az íjat – mint jelenkori sporteszközt az egykori ruházatokkal keltette életre szakköri foglalkozások keretében tanítványaival.
Életre hívta a Gyulai Lovas Íjász Szabadidős Klubot, amelynek keretében a versenyzés mellett látványos, korabeli ruházataikkal, várharcokra és csatajelenetek bemutatására vállalkoztak. 2006-ban megalakult az újabb – Kerecsényi László Íjász Egyesület – hasonló célkitűzésekkel, aminek jelenlegi vezetője, Lovász Tamás nemcsak szervező, hanem kiváló eredményeket elérő versenyző is a sportág mezőnyének élvonalában. Nagy tanár úr tanítványaként a húszesztendős fiatalember szlogenje sportágukra vonatkozóan:
–Egy sportág, ami rabul ejt – amiből nem lehet kiöregedni –, ami életforma és hagyományőrzés! Mindkét egyesületben, több szakági kategóriákban az érdekeltek – több mint félszázan – versenyeznek vagy hobbiból szórakoznak. A lelkes és kitartó tagok idei legjelesebb eredményeit sorolták fel a két klub vezetői. A Lovas Íjászok közül Mészáros Péter emelkedett ki OB IV., valamint Bogár Péter VI. helyezésével. Ráadásul a gyermek kategóriában, a 8 esztendős Gyarmat Ruben végzett aranyérmesként. A kerecsényisek szép listájának élére, az OB felnőtt kategóriás ezüstjével Lovász Tamás került, míg a hölgyeknél a bronzos Misinkó Katalin és az ifjúsági leány bronzos Bajnóczi Renáta. A nemzetközi, Bugacon rendezett, versenyen a gyermekeknél a 14 esztendős Cseresznyés István győztes, az ifjúsági Szabó Gergely harmadik, a felnőtteknél Lovász Tamás második. A Vadász-Íjász Európa Kupán az ifjúságiak győztese Lovász Tamás, a gyermekeknél második Cseresznyés István. Az Európai Történelmi Íjász Találkozón a gyermekek között Gyarmat Ruben végzett az élen, a szenior kategóriában pedig az 56 esztendős Horváth László érdemelte ki a bronzérmet. Igazi hagyományőrzőink mindkét egyesületben szép eredményeikkel zárták az idei szezont, békés sportbarátsággal, ami messzi vidékekre, sőt külföldre is városunk hírnevét, őseink hősies büszkeségét hordozva messzi vidékekre.
