Az egyházi év ünnepei sorában kitüntetett helyet foglal el az önálló liturgiával rendelkező, s számos népszokással, hiedelemmel átszőtt karácsony. A korai időktől az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld egységét szimbolizálta a karácsonyi ünnepkör.
Európa protestáns vidékein az újkorban terjedt el a karácsonyfa-állítás szokása, ami a 19. század első felétől előkelő arisztokrata famíliákban, később a polgárcsaládok köreiben is követésre talált. Az ünnep bensőségességét, családias jellegét erősítette, hogy a szülők kezdettől fogva megajándékozták gyermekeiket. Az angyalfia legtöbbször két-három krajcáron megvásárolható kard, papírmasé- és viaszbaba vagy mézeskalács figura volt. A tehetős, jómódú polgárok a játékgyárak csodáit, dobot verő nyulat, magától járó kiskocsit, beszélő babát adtak kriszkindlibe.
A gyertyafénnyel megvilágított karácsonyfát süteményfélékkel, gyümölcsökkel, papírdekorációval díszítették. A fára szánt linzertésztát kerek, csillag vagy szív alakúra szaggatták. A családi receptkönyvek számos házi készítésű és ízesítésű szaloncukor leírását örökítették meg. Gyulán az 1910-es években sokan ismerték Berényiné receptúráját, aki a torta- és minyonglazúr mintájára – csak kissé keményebbre főzve – készítette a szaloncukrot.
Ízesítésre és a massza színezésére a korszak közismert ételfestékét, a Bretont ajánlotta, a csokoládémázhoz adagolt citrommal vagy citromsavval pedig szép fényt adott a máznak. Telente gyakran kerültek az asztalra gesztenyéből álló fogások, magvakkal, aszalt és kandírozott gyümölcsökkel gazdagított ánizs- és püspökkenyerek. Az egyik legkedveltebb diós, mákos édesség a bejgli („pajgli”) volt, amit a gyerekek is szívesen majszoltak, s az ünnep alkalmából a polgári család cselédsége számára külön adagot sütöttek belőle.
Szívesen fogyasztották a karácsonyfára akasztható mézeskalácsot is. Az Elise-féle gyulai mézeskalácsot a következő módon készítették: „3 ½ deci méz, 14 dkg cukor, 14 dkg őrölt fehér mandula, 3 ½ dkg citronád, 3 ½ dkg cukrozott narancshéj (hosszúkásra vágva), egy csapott kávéskanál szegfűszeg, fél kávéskanál szódabikarbóna, melyet egy kanál tejben teljesen feloldunk. A mézet a cukorral együtt felforraljuk, a tűzről elvéve belekeverjük a fent elsorolt dolgokat, és utoljára ¾ liter lisztet, ha kissé lehűl, vastag késfoknyira kinyújtjuk, formákkal kiszurkáljuk, meglisztezett deszkára tesszük, egy éjszakán át állni hagyjuk, kikent, kilisztezett tepsire tesszük, a felületét sűrű cukorsziruppal bevonjuk. Addig kell főzni a cukrot, amíg szálat hagy. 10–15 dkg kell ennyi mennyiséghez.”
