Simonyi Imre egyformán fontos Simonyifalván, ahol született, és Végh-Gyulán, ahol József Attila-díjas költő lett. Küldetéses hídember magyar–román és magyar–magyar viszonylatban is, Havas Judit szerint az utolsó úrfi Gyulán.
Jó tíz éve merült fel a gondolat, hogy emléket állítsunk neki. Viszonylag simán a simonyifalvi Simonyi Társaság megvette (átvette) a költő szülőházát. Tőzmiske (Simonyifalva) polgármestere, Haász Tibor elsőként állt ki a Simonyi-ügy mellett. Küldöttei: édesanyja, Haász Katica néni és Grünwald Ica tanítónő eljöttek velem Gyulára, Simonyi Imréhez: imádkoztak Imre lelki üdvéért és megkoszorúzták a sírját. Az akkori Békés Megyei Hírlap és a Romániai Magyar Szó Színkép melléklete beszámolt jelenlétükről. Ma 16 órakor, ígéretük szerint, ott lesznek Gyulán. A tanító néni részleteket olvas fel Simonyira emlékező írásából. Az aradi Csiky Gergely Líceumot Puskel Emese, a Duna TV munkatársa (4 tanulóval), az ágyai Olosz Lajos Általános Iskolát Erdős Márta (2 tanulóval), a simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskolát Szabó Attila igazgató (5 tanulóval) képviseli. A koszorúzást követően a gyulai Római Katolikus Közösségi Házban a tehetséges Székelyhidi Attila tollrajzait láthatjuk.
Reggel 9 órától elkezdődik három kategóriában (7–8, 9–10, 11–12 o.) a szavalóverseny. Három zsűri működik, elnökök: Havas Judit, Dancs László, Nagyálmos Ildikó. A munka dandárját Gyulán Petróczki Zoltán igazgató úr végzi, szervez, irányít, oktat, embert nevel, ahogy egyik (el)ismert tanítványa aposztrofálta, „királycsináló”. Munkájával hagyományt teremt, közösséget kovácsol. Vitát lezáró frappáns elszólása ma is érvényes: Simonyi mindenkié.
Hevesi Mónár József
Forrás: nyugatijelen.com
