Emlékeztető
Amely készült a romániai Zerinden és Feketegyarmaton 2010 július 31-én a „ROkonlátogatók” című program keretében.
Jelen vannak: Alt Norbert, a gyulai Önkormányzat képviselője, Sós Imre, a ZERGE ITKE elnöke és Bánhegyi József.
Pontosak voltunk. Időben odaértünk Zerindre, (magyar idő szerint 9.20-ra), ahol a Fő teret adták át ünnepi beszédekkel. Az eseményen megjelentek Okány és Békéssámson polgármesterei. Testvértelepülési kapcsolatot ápolnak.
100-200-an vannak az eseményen. A programot színesíti térzene, (szarvasi rézfúvósok) és Érmihályfalva mazsorett csoportjának műsora.
Megnyitó beszédet mondott Simándi Sándor polgármester és az RMDSZ képviselője.
(A Fő tér egyben a piac is és a most megvalósult beruházással komfortosabbá váltak a funkciók. Ezen a részen komolyabb esőzéskor csak pallókon lehetett járni, mert mindenhol állt a víz)
A beszédek után először kék-fehér, majd sötét és világos rózsaszínbe öltözött mazsorett lányok forrósítják az amúgy is meleg nyári napot.
A Fő tér egyik érdekessége, hogy a mellette lévő úttest közepén vannak sorban a villanyoszlopok.
Az út túloldalán idősek üldögélnek egy padon. Erdélyi József (80 éves), Erdélyi Józsefné (78 éves), Gazsó Julianna (74 éves), Papp Vilma (79 éves) és Király Vilma (80 éves). A rövid beszélgetésünkből azt lehetett leszűrni, hogy ők sohasem szakadtak el tőlünk. Rögtön elkezdik mondani, hogy velük szemben volt a kisvasút megállója állomás épülettel, és néhány kilométert kellett nekik vele utazniuk és máris Gyulán voltak. Kedves emlékként mesélik.
Mesélték azt is, hogy az út túloldalán 90 fokos termálvíz van, csak le van zárva.
Ezután indulunk Feketegyarmatra, ahová 10.15-kor érkeztünk. A Fekete-Körös partján régen nem látott idilli kép fogadott bennünket. A villanyvezetéken 19 fecske ült és napozott, csivitelt.
A két település közötti távolság kb. 1.5 km. A két település lakosa együtt 1400 fő, amiből Zerinden 950-en laknak.
Egyik úticélunk a templom volt, ahol egy ritkaságszámba menő freskót találtak az egyik felújításnál.
A templom fel van állványozva. Később kiderült, hogy a tetőszerkezetet újították fel. Az udvaron világháborús emlékmű, amin csak magyar nevek olvashatóak. Az ugyanitt található kopjafa azt hirdeti, hogy Feketegyarmat 760 éves. (1240-2000). A templom 1244-ben épült. A harangozó, Bíró Zsolt enged be bennünket, így megnézhetjük a Szt. László jelenetet, az egykor a vakolat alól előkerült, súlyosan megsérült példátlan freskót.
Az orgona működik, de hangolásra szorul. Itt jártam először templomtoronyban. A kilátás leírhatatlan, de azért megpróbálom.
A harangszó kíséretében a lábunk előtt hever Feketegyarmat, a Fekete-Körös egykori medre és a távolban a jelen Magyarország erdőrészlete. A látvány hatására a fejünkben kavarog a múlt, a jelen. A jövőre optimistábban gondolunk.
A harangozás megkönnyítéséhez elektromos masina járul hozzá a hagyományos módszerhez, de az tűnik ki belőle, hogy tartósan rakták össze, hiszen a harangozó alig emlékszik olyan esetre, mikor kézzel kellett húzni.
Ez is példája a korabeli megoldásoknak, ugyan úgy, mint a gerendázat, amit vas kapcsokkal fogattak egymáshoz. Ott jártunkkor fejeződött be részben a felújítása.
A toronyban egy nagyobb és egy kisebb harang található. A fülünkben éreztük, hogy most a nagy szólt. Bár az ismert, hogy minden harangnak, és megszólaltatásának megvan a maga jelentése. A nagyot 1922-ben közadakozásból öntötte Biszák József Gyonokon. A kicsi 1799-ben készült.
Istentiszteletet tartanak csütörtökön, vasárnap pedig délelőtt és délután is.
Kilátogatunk a fogathajtó versenyre is, ahol számításaink szerint 10-15 csapat versengett, és magyar részvevőkről is hallottunk.
A pálya körül kirakodás, ugráló vár, főzőverseny, lacikonyha.
A településhez képest sokan vannak. Olyan 800-1000 fő.
Mikor visszaértünk, polgármester úr köszöntött bennünket.
Összefoglalva, érezhető volt, hogy az itt élők igénylik a Magyarországon élők (önzetlen) közeledését.
