Egy pillanatra azt hittem, nem, nem hittem, de elképzeltem, hogy a „becsapódó” Black Sabbath-számra (Paranoid) Szabó Tibor féktelen ugrálásba kezd, vagy mer’ nem bír ellenállni a belső késztetésnek, vagy mer’ a főnök megkérte, adná meg az alaphangulatot, egyben áthidalva a generációs távolságot, a javarészt fiatalokat számláló népes közönségnek az előttük álló esthez.
Hogyismondjam erős kezdés lett volna. Csak úgy, minden figyelmeztetés nélkül. Az meg a másik, hogy mint később kiderül, a fiúk nem mindig fogadnak szót.
De nem, pusztán annyi történt, hogy Tibor hirtelen és jó ütemben vette észre, a többiek a másik oldalon csoportosultak (már): bevonulás jobbról! Teljes néven immár Szabó Tibor Benjamin, valamint Kiss Ottó, dr. Elek Tibor főszerkesztő, Fodor György, Kiss László munkatársak.
Aztán gondoltam, ha a fentiekkel nem, akkor azzal kezdem majd jó viccesen, hogy a Fiúk a Bárkában dolgoznak. De mindjárt arra is gondoltam, hogy ezt jó néhányszor elsüthették már ehhez hasonló beszámolókban, felvezetőkben, stb., és hogy minden ponton támadható kijelentés. Mert a Bárkában nem csak fiúk dolgoznak. Mert a fiúk (sem) csak a Bárkában dolgoznak – lévén tanárok, könyvtárvezetők, társszerkesztők, írók, költők. És bár minden jel szerint dolgoznak, sokat, a Bárkában, nemcsak dolgoznak ott – hanem minden jel szerint nevetgélnek, vitáznak, hovatovább tesznek-vesznek csak úgy…
Viszont az is igaz, hogy nagyon könnyű lenne visszaverni ezeket a támadásokat, legmeggyőzőbben a munka területén. A Bárka folyóirat ugyanis több mint 17 éve evezi, meríti és nem utolsósorban táplálja az irodalom, a művészet és a társadalomtudomány vizeit, átlépve megyénk, régiónk, országunk látható - láthatatlan határait: „…a regionalitás és az egyetemesség a minőség- és értékelvű szemlélet- és gondolkodásmód keretei között…” .
S lett mára a magyar kulturális élet egyik legmeghatározóbb kiadványa, amit a megye középiskoláiban előszeretettel választanak érettségi tételként mint kortárs irodalmat. Azonban – bár javarészt – természetesen nem csak érettségi előtt állók fiatalok jöttek el arra a délutáni eseményre, melyre a Bárka szerkesztői és munkatársai invitálták az érdeklődőket. Helyszínül a Kamaraterem szolgált, lévén hosszú évekre visszanyúló a Várszínházzal való kapcsolat, s a most megjelenő szám színház rovatába Gedeon József igazgatóval is készült interjú a gyulai teátrum múltjáról-jelenéről.
– Egy éve a Bárka formátuma megváltozott. Nagyobb méretű, vizuálisan élvezhetőbb, szórakoztatóbb lett . A képek és szövegek együtthatására is erősebb hangsúlyt fektetünk, a majd minden oldalon fellelhető képzőművészeti stációk megjelenésével élvezhetőbbé, olvashatóbbá téve az írásokat, egyéb újító megoldásokkal együtt. Az idei példányok harmadik oldalán például egy-egy szerző kézírásos művével ismerkedhetünk meg – mondta el a lapról dr. Elek Tibor, ismertetve a XVII/3 kiadásának tartalmát és felkérve a mellette ülőket munkájuk, írásaik bemutatására.
Fodor György Haikutól Wakáig, Fodortól Zalánig – Kortársak a cédrus árnyékában címmel haikuról írt tanulmányát igyekezett összefoglalóan ajánlani. Fodor szerint, „ …a haikunak most van igazán az évszázada, hiszen a műfaj és műforma „honfoglalása” hazánkban is megtörtént.” És mivel a tanulmány írója nyelvész is, megtudjuk, hogy a haiku jelentése: szavak színésze aki-ami, és ezt már Nemes-Nagy Ágnes nyomán teszi hozzá a szerző, a legkevesebb szóval mondja el a lehető legtöbbet. József Attilát idézve pedig arra figyelmeztet, haikut olvasni csak „lassan, tűnődve”. A cukinamiköltészettől – remek nyelvi lelemény , melyet a fűzfapoétizmussal feleltet meg - Bashou japán haiku-költő híres tanításával óv: ”Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!”. Nehéz sűríteni Fodor György sűrítetését. Minden esetre: aki kedveli a haikut – bár szerintem ilyen nincs, beleszerelmesedés és eszméletvesztés van – annak azért lesz érdekes a tanulmány, aki nem ismeri jól, annak azért.
A továbbiakban Szabó Tibor bemutatta a szerkesztésében működő, két évvel ezelőtt indított, s nemrég szintén megújult Bárka-online-t, ami nem egyszerűen a nyomtatott forma internetes változata. A portál saját rovatokkal, csak ott megjelenő írásokkal, blogokkal is várja a látogatókat, szinte naponta bővülő tartalmat kínálva. A következő számban megjelenő limerickjeiből olvasott fel Becsy András Gyulán született költő, aki már a nonszensz, karikírozó műfaj ismertetésével derültséget keltett. A kötött formájú ötsoros vers általában hősök dicső tettit meséli el, vagy, a középiskolások fokozott örömére, pikáns mozzanatokat és az azokat előidéző egyének tulajdonságait rögzíti…
Kiss László író, szerkesztő, valamint kritikus - bár mint elmondja, nem szívesen bírál másokat, utóbb kritikákhoz egyre ritkábban fog, ha mégis, recenzióvá csinosítja a szöveget. Aztán nem azt olvassa fel, amit a főszerkesztő ajánlott, hanem zsákol, és itt most a kosárlabdára utalok, azzal pedig arra a szép, valamiképpen beteljesülést okozó találatra, mellyel Kiss László megejti a hallgatót. Mosolygunk, mér is ne alapon meghatódunk és megszeretjük Kedvespistabácsit, a kedves Pista bácsit, aki lényegi figurája a Zsákolás – értsd krumpliválogatás (a szerk.) – c .írásnak.
Az esten Kiss Ottó derít még tovább, végül, bár kinn ekkortájt úgy 7 óra, s még ragyog a nap, mikor, majd, utcára lépünk. Immár József Attila díjas írónk-költőnk ún. svéd típusú gyerekverseivel lép elénk. Ezek elbeszélője mindig egy gyermek, formája szabad! Kiss Ottó sorai pontosak, lényegre törők és a felnőtteket valamiért mindig megnevetteti. A nagypapa ugyanolyan, mint én, csak sokkal magasabb,- és nemcsak értelmes dolgokról beszél,- hanem értelmetlenekről is. Ebből lehet tudni, hogy ő már felnőtt. (A nagypapa távcsöve c. kötetből, melyet karácsonyra várunk a Móra kiadótól) És mi ezen valamiért nevetünk.
Csupa derű a világ. Már ha megértjük, miért kell/lehet annak örülni, amit dr. Elek Tibor e legújabb Bárkában, A kortárs magyar dráma és a rendszerváltás c. esszéjében állít. Vagyis annak, hogy mára egyre nyilvánvalóbb, drámairodalmunk „egyik fő csapásiránya éppen a rendszerváltozás nyomán létrejött világgal, az új típusú társadalmi helyzetekkel és jelenségekkel, emberi viszonylatokkal való szembenézés.”
