A maihoz sok tekintetben hasonló fürdőhelyi pihenés csak a 19. század utolsó negyedében vált népszerűvé a tehetősebb polgárok és az arisztokraták körében. Ennek egyik feltétele a vasúthálózat fejlődése volt. Gyulát 1871-ben kapcsolták be a vasúti forgalomba, így már távolabbi úti célokat is viszonylag olcsón meg lehetett közelíteni.
Gyula az 1960-as évektől kezdett fürdővárossá válni. A 19. század végén a gyulaiak az Élővíz-csatornában fürödhettek, a mai könyvtár épülete mögött. Így nem csoda, ha a jómódú gyulai polgárcsaládok távolabbi fürdőkbe jártak. Az ország négy különböző vidékére látogattak előszeretettel. Erdély fürdői közül Herkulesfürdőt kedvelték a leginkább. A felvidéki üdülőhelyek közül Kassa környékén több helyen is megfordultak, például Báznán és Stószfürdőn. Ekkortájt kezdtek a Balatonra mint üdülőkörzetre tekinteni, gyulai családok is szívesen utaztak Balaton-parti településekre. Rangos üdülőhelynek számított Fiume környéke, de ide egy középosztálybeli polgár életében csak kétszer-háromszor jutott el.
Herkulesfürdőt Magyarország egyik legszebb fürdőhelyének tartották. Sós és kénes forrásai számos betegség esetén jótékony hatásúnak bizonyultak.
A tátrai, a balatoni és az észak-adriai üdülőhelyek csak fokozatosan tudták magukhoz csábítani a vendégeket, először le kellett győzniük a meleg vizű fürdőkhöz szokott közönség idegenkedését. A tátrai üdülőhelyek hideg vizes gyógykezelést kínáltak. Legfőbb vonzerejük mégis a tiszta hegyi levegő volt, mely enyhülést hozott a kor népbetegségében, a tébécében szenvedők számára.
A Balaton vizéről azt állították, hogy felhígított ásványvíz, ami részben igaz is volt, hiszen minden természetes víz tartalmaz ásványi anyagokat. A déli parton a vendégeknek gyakran származott kellemetlensége a falusiak hagyományos életformájához tartozó állattartásból és kenderáztatásból.
Az isztriai fürdőhelyek kapcsán a tátraiakhoz hasonlóan a tiszta levegőt emelték ki. A magyar vendégek körében népszerű volt Cirkvenica homokos partja, gyulai családok is szép emlékekkel tértek innen haza.
A fürdők sok közös vonást mutattak. A vendégek sokszor nyolc-tíz hétig is időztek egy-egy helyen. Reggelente kettő-nyolc deci ásványvizet fogyasztottak séta közben. Az ivókúrát a zenekar játéka tette kellemessé. Férfiak és nők általában meghatározott időszakok szerint külön használták a fürdőt. A vendégek számára gyakran tartottak műkedvelő előadásokat és bálokat.
