Becsy Károly 1919-ben – történelmi határaink erdélyi városában – Székelykeresztúron látta meg a napvilágot, szülei ötödik gyermekeként. Egy esztendős volt, amikor a trianoni katasztrófa városunkba sodorta a családot. Gimnazista korában – Zoltán fivéréhez hasonlóan – rendkívüli sporttehetségét egykori gimnáziumi testnevelője bontakoztatta ki. Az országos középiskolai atlétikai bajnokság – vágtázó és távolugró – aranyai révén az 1936-os olimpiára jutalomból utazhatott Berlinbe, a magyar diáksportos küldöttséggel. Ígéretes atléta karrierjét váratlanul súlyos sérülése törte derékba. Vasutas pályára lépve Gyulán és több településen állomásfőnöki tisztségben teljesített szolgálatot. Bátorsága és lélekjelenléte segítette a háború végén: sikeresen megszökött fogságba vitelük során. A sötét ötvenes éveket követően a Vízgépészetnél is kiválóan helytállt, egészen nyugdíjba vonulásáig. Élete során szeretett családja, felesége, leánya, majd veje volt a legfontosabb, de soha nem szakadt el a sportélettől. Egyesületi, szövetségi, társadalmi sportvezetőként, versenyszervezőként és bíráskodással, emblematikus alakjával évtizedeken keresztül szolgálta városunk sportmozgalmát.
Életének megpróbáltatásait, sikereit és örömeit sportos akarattal és mértékletességgel viselte, amivel kiérdemelte hosszú évtizedeit. Becsy Károly 92. esztendejében, rövid, de súlyos betegsége következtében távozott körünkből.
Szerettei és tisztelői július 16-án, pénteken 11 órakor kísérik utolsó útjára, a németvárosi Szent József temetőben, végső nyughelyére.
