A Gyulai Zsidó Alapítvány szervezésében az egykori zsidóság mártírjaira emlékeztek a deportálás 66. évfordulóján a gyulai izraelita temetőben. A megemlékezést Petrovits Péter miskolci kántor temetési imaénekével nyitotta meg, majd Szerdócz Ervin budapesti rabbi mondott beszédet.
– 66 éve szerte az országban és szerte a világon összegyűlnek zsidók és nem zsidók, hogy megemlékezzenek a történelem egyik legborzasztóbb gyilkosságára, amelyik nemcsak a zsidókat, hanem az egész világot érintette és érinti. Gyulán – ahogy a világon máshol is – válogatás nélkül mentek emberek olyan sors elé, amit nem érdemeltek meg, hiszen az életre voltak teremtve. A mártírok nevét ismerjük csak, a sorsukról, személyiségükről nem tudunk szinte semmit, csak hogy elrabolták életüket. Ártatlanok voltak, mert zsidóságuk miatt haltak meg, ami ellentmond a racionalitásnak és az emberségnek is, hiszen mindenkinek joga van az élethez – mondta Szerdócz Ervin.
– Gyulán már nincs zsidó közösség, csak a temető maradt, az élet háza. Remélem, hogy nem haltak meg hiába, áldozatuk árából egy új világ fog születni, amelyben ilyesmi nem történhet meg sem zsidóval, sem senkivel. Ezek után nem engedhetjük meg, hogy bárki a világon a nemzetisége miatt haljon meg – folytatta a rabbi beszédében.
A nekrológ és a kaddis ima után a gyulai áldozatoknak járó főhajtás közben újabb zsidó temetési ének hangzott el, végezetül – régi zsidó szokás szerint – virágok helyett köveket helyeztek el a mártírok emlékhelyén.
