Fenyegetően szitáló esőben indultunk szombaton a Téglagyári 6-os tóhoz a III. Gyulai Horgász Találkozóra. A csalifajtákon agyaló, kényelmes pakolgatás ezúttal inkább kapkodóra sikerült, nemcsak az ázás miatt, hanem a sok vízhatlan dolog, ernyők, esőkabátok, gumicsizmák bepakolgatása miatt is. Életem első horgásztársa, édesapám több évtizedes tapasztalattal rakta tele az autó csomagtartóját efféle, kánikulában inkább feleslegesnek tűnő kellékekkel. Mire kiértünk a tóhoz, az ég egy része már leszakadt. Élettől duzzadó fű és sár váltogatta a lépteinket.
A fogadtatás határozottabban kedvesebb volt a rendezőktől, mint az időjárás részéről. A helyszínen a főszervező, Kneifel Irén rögvest lila hagymás kolbászzsíros kenyérrel, ásványvízzel és sörrel kínált minket. Még a komfortkörülmények kialakítása előtt – ami egy kétszemélyes ernyő leszúrását jelenti – sietve lógattuk be horgainkat, hogy minél hamarabb remélhessük az orsó berregését. Kedvenc módszeremmel próbálkoztam, kicsivel fenék fölött főtt kukoricával úszóztam. A kövér esőcseppek finoman táncoltatták a bóbitát. Apám fenekezett, amúgy kapásjelző nélkül, az érzékeny, vékony spicc mozgása adja a jelet, ám ezúttal csak a vízcseppek sorakoztak és csordultak végig rajta. Elődömnek igaza volt, a gumicsizma lehet, hogy nem annyira kényelmes, de kétségtelenül célszerűbb ilyen időben üldögélve, mint a vízlepergető túrabakancsom, ami vízállósága jelen esetben annyit ért, hogy az esőkabátról a nadrág szárába belekerült vizet nemigen engedte kifelé belőle.
Egy-két pedzés jelezte, hogy van élet a tóban, de ekkora esőben, azt mondják, a halak sem szeretnek enni. A horgásztársak is ezt mondták, mielőtt hoztuk volna az esőt, fogdostak szép halakat szép számmal a tavon. Egy-két szétázott ruházat hazaküldte gazdáját, egyébként a legtöbbje ott maradt és kitartott. Gombamód villogtak a különböző színű ernyők a nád között.
– Hülye, aki ilyenkor kijön horgászni – dobta be jókedvűen az egyik sporttárs a szerelékét.
– Mit panaszkodsz?! Vizesebb lennél, ha beleugranál… – ugratta viccelődve nyűgösködő barátját egy másik, és mutatott a szél- és eső korbácsolta hullámokra.
Mindebből is látszik, hogy az igazi horgász – mint minden igazi természetjáró – nem feltétlen a verőfényes napsütésben való fürdőzés miatt jár ki pecázni. Persze, nem mondom, hogy nem örültem volna, ha nem ernyő alól kell felcsalizzak és bedobjak, de az akkor már majdnem vízszintesen eső és hömpölygő égi lé azonnal szivárványos csepergéssé enyhült volna, ha egy néhány kilós nyurga(ponty) fektette volna fel az úszót, hogy harcot vívhasson vele egy adrenalintól duzzadó fejű horgász.
Velem nem így történt, az esőfelhőkről letekintő halász nagyapám megint nem büszkélkedhet unokája kapitális halzsákmányával. A mérlegelésben sajnos csak mint néző vettünk részt, közben az egy-két nyitott, piciny sátor dugig megtelt szétázott-fázott, de annál jókedvűbb, lélekmelegítőre és zsíros kenyérre vágyó horgásznéppel. A kifogott halak visszakerültek a tóba, hogy majd egyszer újra örömet okozzanak valakinek, valamikor, talán ennél valamivel barátságosabb időben.
Megvolt az eredménye az időjárással való küzdelemnek, többféle szempontból is, az eddigi legeredményesebb gyulai horgásztalálkozó volt a mai. A 35 milliméternyi áldás alatt 55 versenyző rekord mennyiségű halat, 63,3 kg-ot vett ki a vízből.
A horgászversenyt a gyulai Szabó Lajos nyerte 13 kg-os összsúllyal, a második Téglás Béla 8,42 kg-mal, a harmadik helyezett Fodor Csaba lett 7,04 kg-os fogással. A gyerekek versenyét Szabó Máté (9 éves) nyerte 2,1 kg-os eredménnyel, a második helyezett Nagy Gábor (14 éves) 1,96 kg-os fogással, harmadik Barta Tekla (13 éves) lett 1,94 kg-os ponttyal. A legeredményesebb női versenyzőnek járó különdíjat Erdős Józsefné 3,64 kg-mal nyerte. A halászléfőző versenyen Lengyel Zsolt vitte el az fődíjat, második Vass Zoltán, harmadik Labos Pál lett. A halételek versenyét Roxin György nyerte sörös sült keszegével.
A horgásztalálkozó vasárnap délelőtti programja volt a Nepomuki Szent János Lovagrend megalapítása, ami egyesületi formában 19 alapító taggal alakult meg. Nagymesterüknek, egy évre – a hétvégi rendezvény fő szervezőjét – Kneifel Irént választották.
