Böjte Csaba, dévai ferences:
- A sajtó szinte kizárólag olyan papokról ír, akik ifjúság elleni súlyos bűnökkel vádolhatók, és eközben a keresztények megszégyenülten hallgatnak, pedig a papok és szerzetesek kilencvenkilenc százaléka minden tiszteletet megérdemlő, hősies és áldozatos munkát végez világszerte.
Húsvét másnapján nyílt levélben kérte a keresztényektől, hogy ha ismernek olyan papokat és szerzeteseket, akik nagy hatással voltak szellemi és lelki fejlődésükre, életük alakulására, írják le néhány sorban és tegyék közkinccsé. Azóta több száz hozzászólás érkezett a www.ilyenazenpapom.com intenetes oldalra.
Kötetbe kívánkozó, tanulságos olvasmány. A papság évének igazi kincse a kezdeményezés, mert olyanok is tollat ragadtak, akik máskülönben nemigen szólaltak volna meg.
Csaba testvér levelében írta:
- Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! Oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek, miért hallgattok? Kell beszélni arról az egy százalékról, akik, felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorról is, akik, hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.
A dévai árvák mentorának személyes vallomásából:
- Nagyon sok papot ismerek, de hozzám mint hajdani gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal. Mindazt, amit értéknek tartok magamban, nagy részét nemes lelkű papoktól kaptam. Hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot vetítünk, mert a kívülállók csak a szennyről hallva, könnyen általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a szennynek az otthonai. Bennünket az igazság, melyet ismerünk, megtapasztaltunk, kötelez! Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött féligazság bemocskolja azt az intézményrendszert vagy azokat a személyeket, amelyek és akik számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki–szellemi születésünkhöz hozzájárultak.
